Általános

Kiemelt általános versek:

Végh Attila dr.

"Jó volna szépen..."

"Jó volna szépen kezedre hajolni,
S lehúnyt szemmel tünődni csendesen,
Minden hogy elmúlt: a sok, kopott holmi,
Ócska emlékek......" fásult... "életem....."

Tovább...

Pődör György

Csendélet

Tűz nélkül a lelkesedés csak álca.
(Nem is tudnak égni az oxidok!)
Bölcs nem lázad ott, hol sok a titok.
A gyáva úgy tesz, mintha nőne ránca.

Tovább...

Pődör György

Talánjaim

Talán
minden ott az erdei tónál kezdődött
klottgatyás fürdéssel az arany napfényben.
Unkák és tarajos gőték sütkéreztek,
a víz fodrain a vén idő redőzött,
s a gyermekarcú tükörképben nem féltem.

Tovább...

M. Laurens

ÉNEK A REMÉNYRŐL

Meggyilkolnátok minden kis dalos madárkát,
csak azért, mert újabb hajnalt köszönt énekük.
Hiába fogtok be fület és szemet, mi lát,
sötét-némaság nem lesz alaptermészetük.

Tovább...

M. Laurens

A SORS KEREKEI

A nap korongja odafenn jócskán elhagyta már a delet,
Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett.
Nagyapám és én, mély, székelyes csendben ülünk a szekéren,
Alattunk négy kortalan, vén kerék forog: forog serényen.
Fogyasztják az utat, mindegyik csak a saját dolgát végzi,
Az ember is csupán egy kerék: olykor maga is úgy érzi.

Tovább...

Alkony Ilona Zagyi Gáborné

Fából faragott falu /Az utolsó munka/

Azt mondta: hintaszéket farag...
annyira hitte, lesz ereje...
Eltervezte, kell hozzá anyag,
s talán mozdul annyit a keze...

Tovább...

Kamarás Klára

Mérlegelés

Gyermekkoromban azt kerestem,
lehet-e a Mennyben felettem
valami égi szent csoda.
Isten? (Vagy csak az ostora...)

Tovább...

M. Laurens

AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell."

Tovább...

Kamarás Klára

Az a fiú...

Az a fiú egy nyakigláb kamasz volt,
még szép szava sem volt a szerelemre,
de hullt a hó, fülemben még
Schubert zenéje zsongott...
Lépj közelebb, csak ennyit mondott,
s én hozzábújtam égve, dideregve...

Tovább...

Gősi Vali

Mégis élek

Különös ez a nélküle-némaság, ami körbevesz.
Ha idézem azt az örökig tartó, utolsó percet,
újra és újra eszmélek, hogy ő csupán emlék,
halott remények martaléka és én vagyok,
aki kifosztott lélekkel mégis élek. Túlélek.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ