Általános
Kiemelt általános versek:
Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán
hozzám vágott szava egy igazán
földbedöngölő sújtással fölér,
nagyon téved, mert ennyit csak: "kövér"
bárki mondjon, elhajtom, mint itten
e szánalmas kis legyet legyintem.
Anyám gyakran sírt - szinte mindenért,
ha koldust, csonkát vagy vakot látott,
szívébe sokak fájdalma befért,
szerette ezt a kerek világot.
Visszatérés az üres szülői házba
Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.
Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.
Én azt szeretném. Azt talán.
Szétszórt engem az asztalán
és gurultam a szőnyegén,
majd rámtaposott. Főleg én
tudom azt is, hogy nem lehet
tudni mindent, ha szenvedett,
figyelni őt, ha elszalad
és látszanom, ha nem szabad...
Most rám terül az alkony:
vörösre festi testem.
Közép-európai,
indián-harcos lettem.
A sorjázott kockaköveket még koptatom,
míg őseim szelleme elkísér utamon -
félszegen állok az ódon paloták előtt,
melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt.
Légy költő.
Szép szavak varázslója,
cédák által kitartott lélekkuruzsló.
A sanda fák között bolyongott
kilesve belső titkait
az évgyűrűknek. Íves trónusára
húrként feszült fel, mint akit...