Általános

Kiemelt általános versek:

Pődör György

Csendélet

Tűz nélkül a lelkesedés csak álca.
(Nem is tudnak égni az oxidok!)
Bölcs nem lázad ott, hol sok a titok.
A gyáva úgy tesz, mintha nőne ránca.

Tovább...

Pődör György

Talánjaim

Talán
minden ott az erdei tónál kezdődött
klottgatyás fürdéssel az arany napfényben.
Unkák és tarajos gőték sütkéreztek,
a víz fodrain a vén idő redőzött,
s a gyermekarcú tükörképben nem féltem.

Tovább...

Végh Attila dr.

Amikor feladtam összes eddigi elvemet

A plafon nyálkás gerendái közt
most is az eget keresem, pedig
- hányszor mondtam már - inkább
Csigákat nézegetnék, ahogy Bíborra
festett képeken látni ösztön-
- repülésüket. Látványnak bizarr
ez a gravitáció nélküli lét, ez a viszonzatlan vonzás,
meg ez az egész.

Tovább...

M. Laurens

A SORS KEREKEI

A nap korongja odafenn jócskán elhagyta már a delet,
Lefelé baktat már a Szent Hargitán: éppen az út felett.
Nagyapám és én, mély, székelyes csendben ülünk a szekéren,
Alattunk négy kortalan, vén kerék forog: forog serényen.
Fogyasztják az utat, mindegyik csak a saját dolgát végzi,
Az ember is csupán egy kerék: olykor maga is úgy érzi.

Tovább...

Kamarás Klára

Ne a tükörbe nézz!

Ne a tükörbe nézz, csak a szemembe!
Két barna írisz néz rád nem feledve
egy régi ősz barnálló lombjait.
Arany nap ég fejed fölött nevetve,
és rohanunk együtt fel az egekbe,
hol még a szél is szerelmet tanít.

Tovább...

M. Laurens

AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

AZ ÚR:
"Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell."

Tovább...

Kamarás Klára

Az a fiú...

Az a fiú egy nyakigláb kamasz volt,
még szép szava sem volt a szerelemre,
de hullt a hó, fülemben még
Schubert zenéje zsongott...
Lépj közelebb, csak ennyit mondott,
s én hozzábújtam égve, dideregve...

Tovább...

Gősi Vali

A FÉNY születésnapján

Egy régi nyárból visszhangzik szavad,
bár halkuló, de egyre kedvesebb,
mint lágy szellő, ha érint, simogat,
fényt csókolsz rám, ha árván könnyezem.

Tovább...

Gősi Vali

Mégis élek

Különös ez a nélküle-némaság, ami körbevesz.
Ha idézem azt az örökig tartó, utolsó percet,
újra és újra eszmélek, hogy ő csupán emlék,
halott remények martaléka és én vagyok,
aki kifosztott lélekkel mégis élek. Túlélek.

Tovább...

Bíbor Kata

Szintézis

Jó lenne most, egy időtlen percre
sátrat verni, vagy építeni egy kunyhót
egy lakatlan helyen, hol senki se tör be,
mert pöröly a nyelv, a kezek meg bunkók

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ