Élet

Kiemelt életről szóló versek:

Pődör György

Visszatérés az üres szülői házba

Kopott kredenc, üres szenesvödör:
a feledés rozsdaként szöszmötöl.
Lyukas lavór csupán az emlékezés,
megkezdett kenyérben felejtett kés.

Tovább...

M. Laurens

Költőnek lenni

Oly korban írom meddő soraim,
Mikor nehéz már költőnek lenni,
Mert a mosoly eltűnt az arcokról,
És nincs ok többé már énekelni.

Tovább...

Vaskó Ági

Csendes csodára várva

Szűz-fehér falakon
ólomszürke rajzok,
rettegés - a "mester"
néma csendben alkot.

Tovább...

M. Laurens

AZ UTOLSÓ DALNOK

Csend járja be e valaha szent földet,
sunyítón néma kushadás és átok,
Ti szabadítottátok ránk e szörnyet:
gazul gyűlölködő hamis-királyok!

Tovább...

Rozsnyói Ferenc

Antracit éjjelek

Halhatatlan balzsammal bekent
Szundító antracit éjjelek,
Aszfaltozott vértben fekszenek
Fényért kuncsorgó szurkos kezek.

Tovább...

111131

Szécsényi Barbara

Már úgy hazudok...

Miért lenne más-e nap?
Ma ugyanúgy távolokba vesztél.
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag
feketébb a korhadó keresztnél.

Tovább...

Horváth Piroska

Hűség

Kartonpapírágyon, elnyűtt pokróc alatt,
Már álmodni sem mer, szíve fáj - meghasadt.
Kopott, ócska rongyok melengetik testét,
Rég nem látott álmot - nem várja az estét.

Tovább...

107189

Pődör György

Esti tűnődés

A vágyak már elhevertek.
Tóban úszik a tükörkép,
néhány gally tűnik levertnek,
az árnyék is csönd-füvön lép

Tovább...

Rimanóczy Ildikó

Búcsú

Szép ruhájából, mi megmaradt
reggel csendesen levetette,
itt áll most tépetten, kifosztva,
s fázósan megremeg a teste.

Tovább...

Hajdú Levente

Emléked futára

Az alkonyégre ránőtt már az este,
imbolygó léptű nyári éj ölel,
feszeng egy szó az ajkam szegletében,
kimondanám, de nem vagy már közel.

Tovább...

102187