Általános
Kiemelt általános versek:
Ha azt hiszi, jóember, hogy lazán
hozzám vágott szava egy igazán
földbedöngölő sújtással fölér,
nagyon téved, mert ennyit csak: "kövér"
bárki mondjon, elhajtom, mint itten
e szánalmas kis legyet legyintem.
Én azt szeretném. Azt talán.
Szétszórt engem az asztalán
és gurultam a szőnyegén,
majd rámtaposott. Főleg én
tudom azt is, hogy nem lehet
tudni mindent, ha szenvedett,
figyelni őt, ha elszalad
és látszanom, ha nem szabad...
A sorjázott kockaköveket még koptatom,
míg őseim szelleme elkísér utamon -
félszegen állok az ódon paloták előtt,
melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt.
A sanda fák között bolyongott
kilesve belső titkait
az évgyűrűknek. Íves trónusára
húrként feszült fel, mint akit...
Légy költő.
Szép szavak varázslója,
cédák által kitartott lélekkuruzsló.
Most rám terül az alkony:
vörösre festi testem.
Közép-európai,
indián-harcos lettem.
Az oszlopok körül kábán lengedez,
mert megszökni képtelen bús szellemed.
Élted elmúlt, csak lelked rekedt ma itt -
óh, Léda, mondd, meddig keresed még Adyt?
Nézd, gyarlóvá emésztjük
komoly szemünkben a tenni-való kedvet.
Álmatag bajokkal körbevéve
- mint ketreces vadak - élünk
a születettek oszló mosolyával.
Apáink lassan ottfelejtjük
felfénylő embertelenségünk ágyán.
Az eltéphetetlen szál mindig is létezett,
csak a jelekben nem mertünk látni.
Gyermekszemünk lezártuk öntudatlan
s ami maradt azt hitte bármi
lehet, egésszé nem állt össze,
akkor még elsuhanó halk zöreje
volt csak a szónak, fogatlan szájú
mondák lapuló ígérete.
Sokat gondolkodtam,
Jó-e, ha megírom az igazat.