Élet
Kiemelt életről szóló versek:
Régen, földig lebontották már a kis mozit,
hol cseresznye ajkad nekem először nyílt meg:
úgy éreztem, karomban tartom az igazit
(és azóta sem láttam végig azt a filmet).
Elkapart seb a szívem:
levedzik tegnapi csókodtól.
Dúskálnak benne a férgek.
Lám, ennyi telik e csórótól
Lelkem tunya csendjébe belegázolt
egy hosszú, fehér kórházfolyosó.
Nővér kézben vérnyomásmérő.
A kórteremben felnyög egy haldokló.
Addig akartam dörzsölni arcod,
míg ráncaid el nem fogynak...
Aszott létezésed féket rakott rám;
már távol kiteljesedésünk,
csak hasztalanságtól
szakadnak fel sóhajaim,
mert marmonkannával hordom
az életvizet sírodra.
pasztell világom homokját
árulom
parlagon hever bennem
ezernyi föld
s fáim között áramlatok
fújnak
a levegő bőröm bársonyán
időz...
A városra, mint felrázott kólás üvegből
ömlik a feketeség és a pezsgés. Szénsavas.
Az utcákon kézen fogva lép a szürke hő,
s a zaj. Amolyan félrenyelt félszavak
szűrődnek a metróból a Bajcsyra.