Család
Kiemelt családról szóló versek:
Anyám gyakran sírt - szinte mindenért,
ha koldust, csonkát vagy vakot látott,
szívébe sokak fájdalma befért,
szerette ezt a kerek világot.
Ha volna gyermekarcom,
s lenne kék egem
- megmutatnám Kicsim -
de fel sem ismerem...
De bocsásd meg a mi vétkeinket
Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
"Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet,
nem méltó én hozzám"
"Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony?
Nem jött még el az én órám."...
nézd apám én küzdök ellened
kiszorítlak friss meszelt falamról
ajtóm jól bezárom - elmegyek
hisz folyton itt barangol
pár (el)veszett lélek hogy rendemet
rendre felborítsa
Mint egykor...
Székek alatt bújva,
sátrat húzni a szoba közepén
- így játszanak most.
Anyám, nagyra nyisd az ernyőd:
dézsákkal öntik kisarjadt magod.
Ha körüljárnád értem a rámsötétlő erdőt
a rengetegbe törj be: ott vagyok.
Azon az éjjelen
mindent összevissza nem az órák vertek
a holdból a padlón kis foltok hevertek
betakarva hideg vázacserepekkel
azt hittem, már soha nem jön el a reggel
azon az éjjelen
felkelt, mint akit a döbbenet lassan ér
erősebb volt, mint a rozoga vaszsanér...