Család
Kiemelt családról szóló versek:
hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc
Apám nem kér vacsorát
bénult agysejtjeit dagadtra hizlalta
a nyolcadik dimenzióban
miközben kuporgott
egy dióhéjban...
Ha volna gyermekarcom,
s lenne kék egem
- megmutatnám Kicsim -
de fel sem ismerem...
Mint távoli hegyekről a kéklő áradat,
úgy zúdulnak reám a cizellált szavak,
ha hallgatom: miként dalolnak mások,
tört tükrökön át - a roppant Óriások.
Vallomásuk évezredes visszhanggal rebben
az időkön túlról mind fényesebben.
De bocsásd meg a mi vétkeinket
Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
"Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet,
nem méltó én hozzám"
"Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony?
Nem jött még el az én órám."...
Mint egykor...
Székek alatt bújva,
sátrat húzni a szoba közepén
- így játszanak most.
nézd apám én küzdök ellened
kiszorítlak friss meszelt falamról
ajtóm jól bezárom - elmegyek
hisz folyton itt barangol
pár (el)veszett lélek hogy rendemet
rendre felborítsa
Korgó gyomorral, szomjasan,
mind így születünk erre a földre,
hol vérző menedékhez érkezünk el
köldökzsinór-hágcsón: az anyai ölbe.
Anyám, nagyra nyisd az ernyőd:
dézsákkal öntik kisarjadt magod.
Ha körüljárnád értem a rámsötétlő erdőt
a rengetegbe törj be: ott vagyok.