Szomorú szerelem
Kiemelt szomorú szerelmes versek:
te ott én itt ülök s csak hallgatunk
de féltjük a másikat mind a ketten
lassan összeáll a sok-sok kis csöndből
valami végérvényes érthetetlen...
Álmodtunk egy tájról
ketten, csak mi ketten.
Gyújtottunk egy gyertyát
a sötétben csendben.
Ez a láng volt minden.
a várost elhagyom
a tükörben összeszűkül az út
egymásra dőlnek a házak
teljesen magadra hagylak
abban a végképp csendben
ami érthetetlen torlódik mögém
előttem a nélküled
tágas terei bomlanak...
Légyfekete csók a számon,
gyűlik bennem a sötét-
belém oldalog a rák, hogy
visszavegye az övét.
Szakadjon szét mindenségünk
és vissza se nézve éld kiszáradt
szemű tétovaságod. Menekülj, fuss
ezüst tükreid elől s talán egyszer majd
önmagad megtalálod.
A szeptemberi fáradt napsütésben,
a nagy, odvas ecetfa alatt,
megállok némán. Elillant reményem
most már mindhiába éltetem.
Őrködik ébren az este, falak közt nyugszik a fétis.
Szél irdalja az ázott utca keszegköpenyét is.
Szánalmas
gondolat-életem
merre tart?
A nyugalom
mit az álom
felkavart.
Összekuszálódott
talány:
meddig kísér(t)
a hangtalan
magány?
Hull a hó az éjszakában,
hófehér-szép a határ.
Küldj nekem: jó éjszakát.
Küldj nekem: jó éjszakát.
Múltamba vasalom tűnő emléked -
s mikor rózsáimra ráfagy a szirom,
távozásodhoz a szívem kinyitom,
mégis bennem koppan halkuló lépted.