Társadalom
Kiemelt társadalomról szóló versek:
Májusi fényben
fürdik a város
sok kusza álmos
hajnali ház,
ódon a vár és
ódon a templom,
félezer évnél
többre vigyáz.
Vonyító farkasod a mozdulatlan múlt,
benne béklyó feszül sebes kezedre.
Válladon vonszolod ezeréves batyud,
tompultan kapaszkodsz sötét ketrecedbe.
A sorjázott kockaköveket még koptatom,
míg őseim szelleme elkísér utamon -
félszegen állok az ódon paloták előtt,
melyeket salétrom bont, és repkény körbenőtt.
Ha el kell mennem,
úgy menjek el,
ahogy eddig senki más.
Bőröm alól újjászületve
ásson el a nagyvilág.
Hazám neve:
Magyarország!
Várhatsz rám kincsekkel,
csábíthatsz fényeddel...
Hol vannak a márciusi ifjak?
Mára meggörnyedt hátú emlékek csupán.
Húsz éve új szelek fújnak - mondják -
elfeledett eszme siratja egyfiát.
Meghaltak bennünk
már az álmok,
csend-arcú aszott
óriások.
Törékeny, nádszál
emberke
lehelet léte
kucorgó tündérré
törpül.
Lesandít reád a féldisznó - diplomás rokon,
- ki még helyesen elválasztani sem tud -
ám, ostoba kis gőgjét ne vedd úgy zokon:
mert míg életed a halszínű semmiben fut
oly’ kevés ember hajol csak le hozzád...