Természet

Kiemelt természetről szóló versek:

Rimanóczy Ildikó

Búcsú

Szép ruhájából, mi megmaradt
reggel csendesen levetette,
itt áll most tépetten, kifosztva,
s fázósan megremeg a teste.

Tovább...

Tasnádi Györgyi

Nyári álom

Kíntól gyötört földi létbe ásott,
szamóca ízű álmot sző a nyár.
Csurranó mézben olvadó mámort
forral fényében áldott napsugár.

Tovább...

Papp Für János

koldusok csendje

felsepri a várost az este
átgurul a hold a láthatáron
a játszótéren megdermed a hinta
csillagok gyúlnak a fákon...

Tovább...

Péter Éva Erika

huncut (szél)fiú

homok-
figurákat borzol a szél
majd recsegve szétomlasztja
a tavakra fagylaltot kanalaz
s míg a massza dermed
jégcsapokon citeráz
- szilaj szimfónia -...

Tovább...

Szima

Téli vers

A tél leszállt a bágyadt fák alá,
fényét a nap sápadtan szórta rá.

Tovább...

Kapocsi Annamária

Sziromlázas ősz

Csak pár percnyi fényfoszlányok játéka
lopott széljátékok rezegtetett bája
e megpihenő sziromlázas ősz
mi utolsó virágait kibontva - győz

Tovább...

Rimanóczy Ildikó

Pirkadat

December hideg reggelén,
kopáron remeg minden ág,
havas, hűs hitet hintve rá,
a tél térdepel most eléd.

Tovább...

Kőszeghy Miklós

Október végén

Selyemfonálszerű pókhálóként
ereszkedett a hajnal-pirkadat.
Lepelként borított mindent, miként
a föl, mi tej forrásával marad.

Tovább...

Szécsényi Barbara

Az ősz ölében

Elosont a nyár. Az út-széli fák
sorfalat állnak. Csupasz ág-bogokkal
feszülnek az égnek - sóhajt a táj -
elmúlásunk szelei kaszálnak.

Tovább...

Kozma Zsuzsanna

Tavaszváró

Szép Kikelet vízzel, árral,
új szerelem forrásával,
rügyfakasztó varázsoddal
kutakodod Holnapot.

Tovább...