Éjszaka

Steel

Éjneszek mesélnek

Széllobosan pirosodik az alkony,
a csillagidő fénylőn felparázslik,
nő a sötétség, az árnyas, nagy pagony,
benne a sors már prédára vadászik.

Tovább...

Rozsnyói Ferenc

Lepel alatt

Alszol. Halkan, súlytalanul.
Hunyorogva befogad ágyad.
Ritmusra sistereg az éj,
s levéteti az álruhákat.

Tovább...

Domonkos Jolán

Csillag leszek

Csillag leszek, hogyha kéred.
Fogom kezed a sötétben.
Elfelejted, ami bántott.
Szebbnek látod a világot.
Sose félj!

Tovább...

Simola Teréz Csilla

Ki van ébren?

Hold vándorol sötét égen,
Csak azt lesi: ki van ébren?

Tovább...

Horváth Piroska

Holdfényvalcer

Kordbársonyba bújt az égbolt,
csillámgyöngyöt tett nyakára -
ily gyönyörű olyan rég volt,
holdsugarat font hajába

Tovább...

Szalai Máté

Elveszett? Nem lehet

Nem találom utam. Merre tovább? Hogyan?
Hangos sírás hallik, nagy félelem fogan,
Egy kislánynak a szíve hevesebben dobban,
Mikor a farkasnak üvöltése harsan,
S seregnyi holló száll észak felé gyorsan.

Tovább...

Kiss Gabriella

Csehó

Pimaszul, csak úgy...
érces hangon búg
a szaxofon... Csitt!

Tovább...

Alle Glória

Amikor az álom szárnyaszegett

Éjjel a sötétben hallgat az álom,
szárnyaszegetten, csendes várakozón.
Ölelő két karja alvókat átfon,
most nem vigasztal senkit szánakozón.

Tovább...

Erzsi-Zsu

Lám, este van már...

Lám, este van már, csend honol,
Égre sok csillagot hozott,
Álmot szőtt a sötétsége,
Felrepít a messzeségbe.

Tovább...

Rozsnyói Ferenc

Andalúz éjszakán

Öröklétbe hulló andalúz éjszakán
Páratlan mosolyt lel illanó magányom
Barna hajzuhatag bársonyos szép nyakán
A tenger teraszán táncát megcsodálom

Tovább...

Nichi-ya Nikoletta

Visszatérés a kezdetekhez

Egy nyári este volt, fényes, mint a Hold,
a távolban egy ismerős, békés zene szólt.
Az égen felragyogtak a távoli csillagok,
oly csodás volt, hogy azt hittem, álmodok.

Tovább...

M. Laurens

ESTE VAN

Alszik a város, a füst, a nyafogás,
alszik a tej, már nem savanyszik tovább,
s horkol vackán dideregve a dadogás;
az öreg söntéspult alatt, részegen
forgolódik álmában a káromkodás.

Tovább...

Nichi-ya Nikoletta

Csendes eső

Az éjszaka leple ráborult a tájra,
és sűrű köd ült a hatalmas fákra.
Odafenn a felhők eltakarják a végtelent,
kicsikét a világ is megváltozik idelent.

Tovább...

Nichi-ya Nikoletta

A végzet angyala

Kihaltak az utcák, és üresek a terek,
eltűntek az emberek, az éjfél közeleg.
A neonfény alatt pár kósza alak,
de tudom, hogy a végére már egy sem marad.

Tovább...

Nichi-ya Nikoletta

Az éjszaka arca

A tücskök zaja morajlik a réten,
s a büszke Hold mosolyog odafenn az égen.
Táncot járnak a távoli csillagok,
mint kisgyermek szeme, mindegyik úgy ragyog.

Tovább...