Március 15
Kegyetlen, gyilkos, vad csoda!
Egy dűne roppan talpam alatt,
Mit tejszínű hóból varázsolt
A betonra a viharos szél.
Akkor is dörgött, s villámlott az ég,
S millió vízcsepp verte esernyők,
Mint morajló tenger - hömpölygő tömeg
Kísérte a múzeumhoz Petőfit.
A természet ébred, - egyre hívogat,
Hóvirág nyílik, aprócska rügy fakad.
Madárfütty árad, napsugár cirógat, -
A dermesztő télnek üzenve hadat.
Óh, szabadság,
Te közeli és mégis ismeretlen eszme.
A nevedben már
Több ezren elvesztek.
Hazám, hol vannak most ifjaid,
kiknek lelkében a töretlen hit honol?
Hová lettek egykori nagyjaink,
kik példát mutatva éltek köztünk valahol?
Szép hazám, ki arcodat fested
Maszkod alá keserűséged rejted
Szép hazám, mosd le arcodat
S mutasd ifjaidnak régmúltadat.
Ifjúság! És bölcs vének!
Halljátok énekét a hős magyar népnek!
Ne feledjétek e dicső napot!
Ami milliók szívében emléket hagyott.
Reménnyel biztass, szent március!
Reménnyel biztass, szent március!
Ugye van még hit föld s ég között?
Ősi nemzet sarcolt talpán ujjnyi kiképzés,
csupasz bőrén vacogva kottáz a naptár.
Sebes tánccal koldult összeg véres könyörgés,
Isteni szeretet keze ringasson már.
Nemzeti Ünnepünk Évfordulójára
Március 15. nemzetünk nagy napja,
Történelmünk sok évtizede tiszteletben tartja,
Március 15. méltó szellemébe,
Legyünk toleránsak egymás iránt hazánk érdekében.
Az idei márciusnak idusán
testem-lelkem csakis békét kíván!
Hisz őseink a békéért harcoltak
és azért, hogy jöjjön a szabad holnap!
Megmutatta a magyar nemzet,
Hogy szabadságra termett.
Székelykapu az út mellett
Csalogat, rajt át kell menned,
Lombsátor a fejünk felett,
A magasba lépcső vezet.
Végigsöpört a szél,
a változás szele,
nagyurak Bécsben
görnyedtek bele.
Március idusán
Brutus az új Caesar
szobájában széf áll
így van ez kis butám!