IdőKedvenc
Szeged
Napfény a hajadban
Napnak a fényem
Utcák a városban
Utcák a téren
Napok az utcán
Terek a napban...
Oly boldog volt e szív veled.
Megint sodor e hangulat,
Az álom nyugta elmarad.
Szonettet írt e kéz: Szeged!
Makón most ősz van.
álmos utcáin csípős
hagymaillat leng,
itt babérfa nem terem,
s hódít az útszéli szleng.
Itt van a kert, ahol állatok Élnek,
A selyemmajmocskákat nézte világ,
A hópárduc hóban lépdel a télben,
A kenguruk földjére bárki belát.
A Tisza szellője szépítette város,
Árkádos templomtere a folyóra kacsint,
A parton sétáló, szelíd szerelmesek,
A hullámokon az úszók tarka háza ring.
Újszeged, te oly csendes, kedves,
mért nem pezsegsz;
mint bátyád az öreg Szeged,
mely néha az ördöggel szövetkezett?