Szorongás

Kovács Dániel

Bárcsak mindig részeg lennék!

Bárcsak mindig részeg lennék!
Ilyenkor énekelnék, zenélnék.
Máskor csak fáradt vagyok, kedvtelen,
legtöbbször szorongok, félek és szenvedem.

Tovább...

Kovács Dániel

Tartozom egy élettel

Élek, de nem élvezem,
mindig csak vétkezem.
Bántott a világ,
én pedig bántom magam,
szomorú minden szavam.

Tovább...

Kovács Dániel

Szörnyeteggé válok

Lelkem cseppenként folyik ki,
a szellemem egyre szomjasabb.
Túlvilági démonok nyáladzanak,
tekintetem egyre vérszomjasabb.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

Vív(ód)ás

Gyötrődik a lélek,
sorvad azalatt,
míg az élet pástján
vívnak a szavak.

Tovább...

Lupsánné Kovács Eta

(H)idegháború

Mondj már valamit, gyötör a kétség,
megfojt lassan az ál-közöny,
fekete lett a tegnapi kékség,
lelkem marja a könnyözön.

Tovább...

2644

Kovács Dániel

Üresség

Reggeli nap süt, halk sugara folyik,
szürke fénye, mint a kesergő koldusé.
Rügyező virág kéklik, ordító ragyogás,
fakó színe mint az özvegy gyászruha.

Tovább...

Kovács Dániel

Letargikus marcangoló

Belső harcok

Belém köt mindig a depresszió, de unalmas már a regresszió,
Van, amikor valóban szenvedni jó, de állandóan ez...
Untató...

Tovább...

Parádi Alexa

Paranoia

Nem lehet önirónia

Gyűlölt gondolat,
Gyanakvást keltő ok-okozat.
Döntések hoznak életünkbe gondokat,
Mégis változhatunk;
S ez lebontja körülöttünk a falakat.

Tovább...

Parádi Alexa

Veszni hagyott élet

A végítélet

Tudod, milyen alázatban élni?
Minden rosszért felelősnek lenni?
Bolondok közt tengődni

Tovább...

Horváth Piroska

A nagy utazás

Mázsányi súlyával gond ül a vállamon,
üvegcsontom töri - sorvaszt a fájdalom.
Elvérzett álmaim gyötrődnek csendesen -
árgus szemek elé vetem a szennyesem.

Tovább...

Szecsődy Kristóf

Ébredés

Ordít a pillanat, gerince törik,
édes hajnal tesz pontot éjszakára,
s repít el fejemtől forró párnámra.
Képei sem kísértek, csak a hídig

Tovább...

Szecsődy Kristóf

Enyésző csendélet

Gondosan összeszedett, szép gyümölcskosár,
maradék már csak, oda a szent alkalom.

Tovább...

Szecsődy Kristóf

Szerelem

A vércseppek a tűztóban,
mint könnycseppek a szűzhóban,
elmerülnek, elvegyülnek,
külön nem találni őket.

Tovább...

Szecsődy Kristóf

Szorongás

Hüllőfarkú, szörnyű képzet
liheg mögöttem, úgy félek.
Nem álom ez, nem is részeg
mámor-mű, vak forma, rímek;
sarkamban e torz alakkal,
lábaimmal a nyakamban,
menekülök árkon-bokron,
amerre csak visz az orrom.

Tovább...

Szecsődy Kristóf

Vákuumban

Időn átszitált csillagfény,
apró kis pont a semmiben,
mely lázasan utazik a végtelenen át.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ