Tavasz

Domonkos Jolán

Tavasz

Szívet nyitogató, vágyakat ébresztő,
az ég homlokáról elsuhanó felhő...

Tovább...

Domonkos Jolán

Virágvarázs

Minden egyes kis virágban
egy elrejtett kis világ van,
béke, harmónia, szépség,
mosolyt fakasztó létérzés.

Tovább...

Lelkes Miklós

Beszélgetés a hóvirággal

Kíváncsi zöld s szirom, fehér,
s míg kékarany köntöshöz ér
fura táncú felhőalak,
lent nyíló virágpillanat.

Tovább...

Pete Margit

Tavasz

Kis kicsi kincsem
ég üde kékjén
fényt eregetvén
foszlik a felhő.

Tovább...

Gallai Gabriella

Tavaszváró

Most még didergősen nyújtózik a hajnal,
álmosan suttogó csalfa pirkadattal.
Dér gubbaszt a fákon zord telet idézvén,
hideg pillantását makacsul őrizvén.

Tovább...

Domonkos Jolán

Az érzelmek királya

Fák rügyeznek, itt a tavasz,
énekelnek a madarak,
nem félnek, hogy nem lesz étel,
hiszen vége van a télnek.

Tovább...

Szederfalu

hétköznapi ünnepek

a tél szürke felhői sajogva
vonulnak el és patyolat-tiszta
szelíd kékséget karol át a szív
gyógyszerként hat ma rám ez a csend-íz

Tovább...

Alle Glória

Vészcsengő

hegyoromra éj szállt
megállt a fák között
körbeért a csöndje
búsan a szél nyögött

Tovább...

Horváth Piroska

Szerelem, édes szerelem...

Hintáztam, mint bimbó a tavaszi ágon,
pásztázott árnyékom - ezt ő sem értette -
a ledérségemet vajon mi késztette,
kajla szellő nyargalt, taszigált a tájon

Tovább...

Alle Glória

Tavaszi románc

igaz még nem győzött a tavasz
de bizsergését érezni már
hóserlegét a tél kiissza
kiürül a jégkristály pohár

Tovább...

Steel

Tavasz-akvarell

Szétfolyik az alkony tea-aranya,
fátyla alatt a bíbor pipacsvarázs,
akár pöttyként izzó, mezőnyi parázs.
Darázsbúgók szirmok közé alszanak

Tovább...

Sea Miller

Tavasz-nőci

Ma még a Tavasz remeg, zsenge nő,
bájosan csitri, melleit rejti,
de a körúti fáknál szerető,
az éj szentségeit mind lefejti.

Tovább...

Őrni

Évszakok

Tavaszi kép:
hegedűn szálló ébredés...
szépség-arc, rigódal,
- jöjj, kedves, jöjj velem!

Tovább...

Steel

Mindig tavasz

Szeretem ezt a mindig tavaszt, mosolyod
hajnalderűjét, és hogy a mindennapok
ajtaján lépve én vagyok az otthonod.
Régen a sors úgy cipelt, mint hitehagyott
koldusát, mert nem zsongott bennem érzések
májusa. Most, épüléseinket látva,
szirom-ölelésünkre a rét is féltékeny...

Tovább...

Pálinkás Eszter

Tavaszi zápor "idéz"

Résnyire kitárt ablak,
Eső illata árad be rajta,
Szinte tisztán hallak...
"Első esőnk fátyla, fáklya
volt a máglyarakásnak..."

Tovább...