Természetvédelem

Csibi János

Föld

Mit neked ad az ég, színeset feketét,
Kár biz a szavakért, pár kicsi vacakért.
Távoli legelő, nyájakat etető,
Éjbeli lepedő, álmomat lefedő.

Tovább...

Gősi Vali

Elmegyek síró, őszi fényben

Jöttem tavaszi serkenésben,
elmegyek síró, őszi fényben.
Fölöttem kaján ember-gépek,
avart taposva szétmetélnek.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Búcsúzás

Láttalak egy pillanatra alkonyatkor,
Elszökelltél egy szempillantás alatt...
Ahogyan az idő is, mint a villám...
Szép volt, mikor éjből a hajnal kihasadt.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Fundoklia nyáron

Sétáltam a völgyben szép nyári délután,
tölgy-matuzsálem alatt méláztam el talán,
s a fa akkorát reccsent... nyakam jól behúztam,
egy huncut szellő csak úgy kacarászott rajtam...

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Vihar után...

Tegnap leszakadt az ég!
Az égi rónán felvillant egy fény.
A haragvó zivatar
Nyögött, ordított, jajgatott, bömbölt,
Villámló párbajt vívott,
Háborgó fodrait csapkodta.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Mi hogyan segíthetünk?

Erdeinkben sok faj lakik:
Növény, állat egyaránt.
Védenünk kell őket együtt,
Fékezni a pusztulást.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

A Föld jaj szava

Hallod a néma sírását?
Hallod a bús zokogását?
A föld beteg, csendben szenved.
Húsa is rothadni kezdett.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Fa fohásza

Fa vagyok. Erdő az otthonom,
Néktek levegőt ad dús lombom.
Hagyjatok engem növekedni,
Gondtalan, vígan öregedni!

Tovább...

Kövecses Anna

Kincsünk

Forgott a hű föld,
S én egy helyben
- Mozdulatlanul -
Megteremtettem
Magam örökzöld
Világát.

Tovább...

Gani Zsuzsanna

Őzike, őzike

Őzike, őzike, gombát, zuzmót rágjad,
termést, magvat, gyümölcsöt,
válogasd ki bátran.

Tovább...

Mikula István

Jelentéktelen Tápió

Száguldj el, rohanj el, kicsiny Tápió!
Lenéznek, leköpnek,
De ez csak provokáció,
Mert irigyelnek téged,
Hogy magad ura vagy,
Nem duzzadtál nagyra, de
Mégis folyó vagy.

Tovább...

Hillai László

A Nap

Sütheti a hasadat,
melengeti a kedved.
De jól vigyázz,
ha sokáig alatta állsz,
vagy fekszel,
káros lehet a napozás,
mert tőle megbetegszel.

Tovább...

Hillai László

Szomorú élet

Aki szomorú verset ír,
annak a lelke bizony sír.
Siratja ezt az életet,
az önpusztító Emberiséget.

Tovább...

Horváth Piroska

Mint síró lány...

Terül a hegy, mintha egy fekvő lány lenne,
legbelső sóhaja halkan felsír benne,
gerince az orom, formás teste a domb,
haja ott az erdő, üde-zöld, pompás lomb

Tovább...

Horváth Piroska

Gyantaillatú halál...

Sudár termete karcsú, örökzöld,
szépen tündökölt hópaplan alatt,
dédelgette a szelíd anyaföld -
úgy hitte tán, örökre így marad.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ