Az elmúlt egy hét új versei

Domonkos Jolán

Szerelem-lepke

Gyönyörű idő, csodás a nyár,
szívemre szerelem-lepke száll.
Széttárva szárnyát védelmez,
lelkem csak szépet érezhet.

Tovább...

Drevenka Heni

Valami érzés

Kékellő derűvel szárnyaló gondolat
Ellopja vállamról szürkülő gondokat.
Lelkemnek visszhangja ott kong a sötétben,
Mögöttem ellenség, meglepő fölényben.

Tovább...

Kelemen Katalin

Pozitívabban

Sokszor panaszkodunk, hogy milyen nehéz az élet,
nagyon gyakran ezek miatt nem látjuk a szépet.
Forró nyári délután hideg fagyit enni,
s már csak ezért is boldognak lenni.

Tovább...

Beut Lora

Tudod-e?

Tudod-e, hogy milyen egy gyönyörű, bíborszínű hajnalon
Ülni a friss fűben, a pulcsiján, a harmaton,
Érezni, hogy remeg, miközben finom csókomat adom,
Keze az arcomon, a nyakamon, a hajamon,
Miközben a szívem hevesen ver, ha hagyom?

Tovább...

Fendrich Zoltán

Ami az életből maradt

Halál! Kiáltok a szívemből.
Szerelem! Emlék a szívemben.
Az Egyik volt, a Másik rám vár,
az élet nem hoz már nagy csodát.

Tovább...

Tóthné Földesi Ilona

A lepke halála

Távolságban lengő
gyöngyszemek
szállnak
esőre szomjas
föld felett.

Tovább...

Árvai Attila

Ma még Tiéd

Ma még Tiéd vagyok, holnap már nem leszek
Elsuhannak napok, rohannak a hetek
Párolog az élet sorsunk katlanában
Fájdalmaktól szenvedsz, szemedben megláttam

Tovább...

99

Mizsei Norbert

Születésnapotokra

Hatvanhárom év, s hatvan,
szép szám, ez vitathatatlan -
bizony,
habár

Tovább...

Torday Teodóra Éva

Ha még egyszer...

Ha még egyszer, ha még egyszer
húszéveske lennék,
friss kiflivel csakis engem
kínálna meg a pék!

Tovább...

Hangyási Mihály

Egy zenész halálára...

Búskomor felhőkben felolvadt az élet
A csendes esőnek halk nyögése várt
Elmállott falakon dörömbölt a lélek
Felköhögtem pár emléket s némi sárt

Tovább...

Sentido Verde

Légy...

Őrizd meg dicső valód,
maradj ember, ki mer, ha kell,
s ne tarts alattvalót

Tovább...

Halász István

A balatonfenyvesi Iglói utcán

Ezen a csendes utcán magam járok.
Szépek a fenyők, szépek az árnyak.
Mindenfelé nyugtató, mély csend honol.
Írásra késztetés van itt mindenhol.

Tovább...

Zsolnai László

Mint...

Mint búvó patak,
olyan vagy te nékem.

Tovább...

Gősi Vali

"Lángot ki lehel?"

Ki dönti el - a színpaláston
feketébe, vagy narancsba
mártson-e festő éledő ihletet,
s hogy ki feszít majd műtermében
hó-tiszta vásznat, gyolcsára vágyat,
és ki kínál pőrén, keze ügyébe
lágyan simító ecsetet?

Tovább...

Zséder Péter

Két hajnalom között

két hajnalom között
az ébrenlét konok küzdelem,
de bátor, szép lépés,
ha így vagyok önmagam ostora,
ha vállamon hagyom a terhet,
ha izzadó hátam sebzetten ég,
ha remegve zsong a zsoltár,
vagy épp` a kedvetlen arc...

Tovább...