Az elmúlt egy hét új versei

Tapodi Bernadett

Lázadó szívem

Lázadó szívem zakatol bennem,
dühöngő őrültként tép szét engem.
Felbukkanó szempár, mint víz tükrében a nap,
egyszer felcsillan, majd megfagy.

Tovább...

Leanne Price

Nem akarlak még elengedni!

Azzal kezdeném, hogy köszönetet mondok,
amiért most ilyen vagyok, más, boldog,
megváltoztattad az életem, végleg,
megmutattad, mire képes egy elszánt lélek,
megtanítottál szeretni, megbecsülni,
ezt a kincset pedig nem tudom felbecsülni!

Tovább...

Gárdon Ágnes

Balaton

Ahogy suhan velem a táj,
szívem egyre hevesebben ver.
Balaton, - nekünk te vagy a nyár,
te vagy a tenger!

Tovább...

Kaszás Krisztián

In ginocchio da te

Télben gázolt március hava,
Térden csúszva indulok haza,
Ha kell, akárhogyan is hozzád,
De csak fejed helyén a párnád
lelem.

Tovább...

Márta István

Újra a sírnál

Fejfátok előtt ha megállok
Nézem, élnek-e a virágok
Nevetek a fejfára van írva
Imádkozom értetek sírva

Tovább...

Gerlits Sándor

Világunk pusztulása

Sok pusztulás jő erre a világra még,
Se ember, se állat nem készülhet fel rá méltóképp.
Hol a sírod fölött nevetnek majd a természet vad alakjai,
hol a sírok hátán menetelnek púpos asszonyok síró hadjai...

Tovább...

Geletané Kata

Magány

A magánytól való félelem sokakat arra sarkall, hogy társat keressen magának.
Egyedül élni sokan félnek, ezért keresik a társat, a szerelemet...
De!

Tovább...

Balázs Júlia Orsolya

Nyári zápor

Az ablakon eső folyik végig,
Mint megannyi könnycsepp, mi odafentről hullik,
Egy madár sem repül fel az égig,
Mindegyik gyorsan menekül, fészkébe bújik.

Tovább...

Szigeti Péter

Apokalipszis angyala

Sem erőm, sem kedvem sincs küzdeni tovább,
lelkem hordozza az Apokalipszis egy angyalát,
szárnyai halkan susognak ott mélyen bent,
pusztítani jött, hogy elfeledjem az egyetlent.

Tovább...

Molnár Nándor

Hervadás

Volt itt egy szép fa
az ablakom alatt,
azt hittem, hogy mindig
barátom marad.

Tovább...

G. Zsófi

Engedd

Engedd bele teljesen
Magadat a Csendedbe!
A Szavaidba,
a Fájdalomba,
az Egyedüllétbe, máskor
a Magányba.

Tovább...

Marković Radmila

Lélek

A lélek súlya mérhetetlen.
Lakhelye vagy van, vagy nincsen,
vagy kitárt szárnnyal ível a levegőn át,
vagy üresen kong a testben egy parányi ház.

Tovább...

Kulcsár Anita

Időbuborék

Egyszer szétpukkan az idő gömbje,
Hangos szilánkok szóródnak az űrbe.

Tovább...

Harmat Lotte

Merítkezés

Régi rontás tisztult rólam,
áramlok a létfolyóban,
hirtelen a minden lettem,
önmagamat megkövettem
mindazért, mit évek telve
nehéz kőnek gyűjtöttem be...

Tovább...

Bencző Annamária

Hiányzol

Hiányzik, hogy várjak rád,
Hiányzik a kezed,
Hiányzik, hogy a Tiszába
követ dobjak veled.

Tovább...