Az elmúlt egy hét új versei

Mezei István György

Szabadság, szerelem...

Bolondos szívemnek nem parancsol törvény,
Bilincsbe verhetnek, őrült lelkem nem fél,
Szeleknek szárnyán hozzád röptetem magam,
Te vagy a Szabadságom, Tavaszom, Nyaram!

Tovább...

Bíbor Kata

Átlátszók

Én nem akarom, hogy lásd,
inkább magamban pityergek,
rajtam egy védőréteg:
átlátszó fóliák,
légmentesen kizárják,
hogy most egyedül rád gondoljak,
belülről nézem, hogy az idő fonnyad,
percekre bomlik...

Tovább...

Dr. Mihályi István

Édesanyám

Édesanyám, ha te volnál,
Megölelnél, megcsókolnál,
Mint a napfény felragyognál,
A szívedből sugároznál.

Tovább...

33

Medve Péter Pál

Ember!

Hűvös hegyeknek bércén eredek,
Vagyok ér, csermely, vágtázó patak,
Élnek medremben kagylók, hű halak,
S széles sziklák közt köveket fejek...

Tovább...

Neubauer József

Úgy szeretnék...!

Úgy szeretnék boldog lenni,
kit nem csap be, nem bánt senki,
fohászomra figyelne az Isten,
...s a sors sohasem verne engem!

Tovább...

Kiss Nikolett Szilvia

Anyának

Olyan vagy, mint a legszebb rózsa
Az én kiskertemben,
És örülök, hogy vagy nekem.
S mikor a szemedbe nézek,
Csakúgy ragyognak a fények.

Tovább...

Csősz József (jozsefcsosz)

Bennünk élő derű

Mintha mindig csak a rossz emlékek
bújnának elő néma agyamnak
labirintusából, bár álfékek
utat engednek néhány csillagnak.

Tovább...

Zsefy Zsanett

Szunnyadó

Egy csöppnyi szikra
még izzik bennem,
szemed gyújtotta régi tüzem.
Ébreszt a tavasz,
de a zsongás, mit vártam,
lelkem kertjének
csak halkan üzen.

Tovább...

Sudár Szilvia

Évszakok

Ősz van, már fúj a szél.
Esik az eső, sárgul a levél.
Az otthon hívogat már
Befelé a szobába.

Tovább...

Mercs Máté Péter

Játszadozó magyar költő

Egy meg egy az kettő,
Csipkebokorvessző.
Nézd csak, olyan ez a felhő,
Mint egy ágas-bogas erdő!

Tovább...

Atiz Krisztián

Sötét sarok

Nehezen írok már, megtörtek a gondok.
Mert nem leszek én már soha-soha boldog.
Nem csillognak szavaim, nem is fényesek.
Emlékeknek élek, s azok mind vétkesek.

Tovább...

Szekér Györgyi

szabadon szaladó vers

na jó gondoltam írok valami költőieset
hazáról hitről meg nemzetről
és vérrel színezem ki a képeket
mutatok hőst is ki feláll valami magaslatra
a költeménynek legyen legalább egy magasztos pontja
kard helyett tollat adok kezébe éles szavakkal kifenve
hogy ketté tudja vágni mindazt amit csak szeretne
jaj a zászlót majdnem kihagytam...

Tovább...

Waldinger Ágnes

Kis Csabika

Legkisebbik unokám,
Szerelmetes violám.
Kertem ékessége,
Mama büszkesége.

Tovább...

Drevenka Heni

Igazából

Minden érzés lakat, minden könnycsepp zárka,
Melybe a szív magát mosolyogva zárja.
Kapaszkodsz a szabadságba, pedig nem valódi,
Lelkünk hibáiból bizony érdemes tanulni.

Tovább...

Szegény Ferenc

Akkor teszed le a zsákot

Kisgyerek a hátizsákot,
Úgy cipeled a világot,
Nem választottad magadnak,
Csak úgy ajándékba kaptad.

Tovább...