document.write ('Csörgi Anita:
Lepkeszárny
Millió nevetés közt csöndben sírok,
Pillangók röpködnek, s én csak állok.
A nap süt, de nekem felhő takarja el,
S én fény nélkül egyedül hervadok el.
Vállamra hirtelen lepkeszárny kerül,
Mutatva szépségét a szárny szétterül.
De én félek tőle, túl szép nekem.
Nem akarok kötődni, ne játsszon velem.
Ám nem megy el, csöndben simogat,
A lepkeszárny ontja felém az álmokat,
És óvatosan lelkembe költözik,
Széles szárnya az egekbe repít.
Szépsége elbűvöli kisírt szemem,
Simogatása gyógyír sebzett lelkemen.
De szabad ő, s röppen mindenfele,
S én nem tudok lépést tartani vele,
Mert nélküle nincs szárnyam,
S a hideg földet érinti lábam,
Repülni vágyom, már tudom milyen,
Így pillangóm elkapom hirtelen,
Két kezemben szárnya szétterül,
Gyönyörű mintája a kezemre kerül.
Nem tud repülni többé miattam,
Nincs élet a könnyed szárnyakban.
Így elvettem tőle a szárnyalást,
És elvettem magamtól a csodát...
');