Anyasággal kapcsolatos versek
Anyák napján
Könnyes a két szemem,
Anyák napján
Nem lehetel velem.
Mivel nem tudok virágot venni néked,
Így rajzolok egyet, szépet.
Remélem, megmarad még pár napig,
Elvégre ez nem igazi virág, mi itt lakik.
Már lassan egy hete,
hogy az Anyámra gondolok mindig!
Ahogy Ő nekem adta magát és értem tette létét,
úgy törik ki belőlem a mélyben zsibongó,
tehetetlen féltés.
Édesanya... a legszebb szó,
Egy érzés, mely ki nem mondható...
Anya, segítőtárs, barátnő,
Nincs még egy olyan ember, mint Ő.
Helyünket megtaláltuk, nem keresünk már,
a kis csapatunk végre újra összeállt.
Szaladnak az évek, s vele a napok,
A tegnapból még ifjú maradok.
Lassan ér a holnap, pirkad már,
S miden gyermek felnőtté vál`.
Ring a szomorú, sárgalábú fűz.
Ezer titkát őrzi a halálnak...
Léleknek csend, zajokat messze űz.
Gyermekként nem voltak gondjaim,
mik gyötörtek volna éjszakánként.
Mára már felnőttem és a gondok fejem felett szikráznak,
villámként csapnak reám.
A korai gyermekkorra, halványan,
mint boldog időre emlékszem, Anyám!
Megírtam neked régen a levelet,
Nincsen oda posta, feladni sem lehet.
Mert a lelked égben, tested földben pihen,
Szomorú levelem immár hová vigyem?
Nincsen Apám, se Anyám,
hogy lehetne így Hazám?
itt maradtam magam, árván,
érzem, engem is a föld vár
A szeretet hálára kötelez,
köszönteni az Édesanyákat,
hát ezt mindenki tegye meg.
Akár koldus, akár milliárdos.
1992. december 01., hétfő.
Egy fájdalmas felfedezés,
Akit szerettem, nincs többé.