Anyák napi versek
Mivel nem tudok virágot venni néked,
Így rajzolok egyet, szépet.
Remélem, megmarad még pár napig,
Elvégre ez nem igazi virág, mi itt lakik.
Mára már tudom, ismerem a hangokat.
Amikor még testedben a lüktetés, s a pillanat...
Ezekkel keletkeztem, és míg benned léteztem
szívdobbanásod hallgattam, ó mennyire szerettem!
Május első vasárnapja különleges nap,
ma ünnepeljük azt a csodálatos személyt, aki nekünk életet ad,
orgonát szedünk, ékes szavakkal illetjük,
nekik köszönhetjük, hogy megszülettünk...
Sokszor gondolkodom, hogy megérdemellek-e téged,
Vagyok-e olyan jó fiú, hogy szeress, s adj ennyi szépet.
Bár én nagyon szeretlek, de nem kevés ez szívemtől?
Sokszor sokkal többet érdemelnél tőlem, a lelkemből.
ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák
Maradtam volna, hogy elmeséljem
a zúgó kövek között az édent,
hulló könnyek között a mosolyt,
kisgyermek kezében a csokort.
Lefekvéskor megnézem a képed,
ott van fent a falon!
Érzem, mindig velem vagy, hallom
minden rezdülésed!
Tudok egy varázsszót,
Ha azt kimondanám...
Hiába hívlak már,
Drága Édesanyám.
Anyák napja alkalmából
Meleg szél fúj a határból
Itt az üde tavaszillat
Elkábít a virágillat.
Madárdallam, napsütés jellemzi a mai napot,
Ma minden édesanya verset, rajzot, virágot kapott.
Háláról, szeretetről szólnak a versek,
Virágtól illatosak, tarkák a kertek.
Anyukám, te vagy a legszebb,
Anyukám, te vagy a legjobb,
a virágos, tarka rétről
csak neked szedtem a csokrot.
Ki az, aki felsegít, ha megbotlasz?
Aki kézen fog, ha imbolyogsz.
Ki törődik belázasodásodon?
És nap mint nap melletted ül ágyadon.
Nem sírok Anyám,
csak az eső mossa arcomat,
csuda zápor ez,
gyógyítgatja szívemen a sebeket.
Virág-lelkű tavaszban
a csoda visszatér:
érzések simulnak egymáshoz
beragyogva a nap ünnepét.
Tiszta szívvel köszöntelek, Édesanyám
Nem is olyan régen, mint gondolnád,
te is gyermek voltál egy anya szívében.
Téged is nevelgetett anyád az ölében,
féltő lélek, aki mindig megértett.