Ballagási versek
Fent egy hegyen,
hol egykor acélcsövekben várt a tűz és halál,
most holt vasak között
keresem a múlt emlékeit.
Ameddig körbenézek, egy újabb pillanat múlik el.
Elmúlik, mint egy villanás,
S egy újabb kezdődik el.
Könny csordul, már semmi sem tér vissza,
De még van egy utolsó perc.
Mert csak úgy szeretnék ott járni majd,
mikor a léptem a másik utánig hajt...
S érzem, hogy amit érzek, az nem más,
mint az eső, a cseppek. Mélyre ás...
Mintha tegnap lett volna...
Rohantunk a folyosón, hogy beérjünk 8-ra.
Véget ért valami, de új dolog kezdődik,
megannyi harc, s kudarc, sikerben végződik.
Búcsút int egy rég jelen, de köszönt az új való,
új korszak himnusza, mind közelebb hallható
Megszólalt a csengő berregő hangja,
utoljára jelezte, hogy kezdődik az óra,
négy évvel ezelőtt egy félénk kislány lépett be az ajtón,
bizonytalan léptekkel indult el egy ismeretlen úton.
Búcsúzunk most sajnos innen,
Könnyünk mostan elered,
Itt hagyunk most szinte mindent,
Átölelünk titeket.
Ha tavasz, akkor ballagás,
itt a gyermekkori végállomás.
Örömkönnyek s virághegyek,
de tovább vajon hová megyek?
Idő, állj meg, kérlek!
Ne rohanj, ne siess, fékezz!
Visszavágyok a múltba,
De vár rám egy új holnap.
Végre itt a tavasz, virágoznak a fák,
és vége az iskolának már.
Otthagyom a sulit, a sors
vezet tovább.
Három év és ballagok,
Iskolámat elhagyom,
Ez arra szólít engem,
Búcsúm itt elemésszem.
A búcsú fájó könnye áztatja arcomat,
Megállíthatatlanul gördül le ünneplőruhámra.
Ma ünnepre jöttünk, énekszóval,
S mégis lelkemen úrrá lesz a bánat...
Mikor idekerültem, féltem...
Sokan árgus szemekkel néztek,
Hogy ki is lehet ez az ártatlan lélek.
Lassan megismertem társaim,
Kikben később megleltem barátaim.
Itt vagy most a kapuban, az élet kapujában,
Díszesen felöltözve, ünnepi ruhában.
Büszkeségem túlárad irántad, kisfiam,
Elteltek az évek, s előttem egy férfi van!
Vár a suli, vár a suli,
Írni olvasni meg kell tanulni.
Számolni sem rossz dolog,
Óvodából iskolába ballagok.