Betegséggel kapcsolatos versek
Betegség pallosa sújtott le reám,
magas láz bilincse köt klórszagú ágyhoz,
tudás és hivatás segítő kezek,
csak törött remény maradt a gyógyuláshoz.
Feleségem, Drága Párom,
Egyetlen Segítőm,
betegágyam mellett álltál,
mint a reményt keltőm.
Milyen kegyetlen is a betegség!
Vele eltűnik minden reménység!
Hozza magával a fájdalmat,
de ne kiáltsd el soha magadat!
Lelkemben összefröccsenő
gondolatok jönnek s mennek,
kérdések sokasága jajong,
melyre válasz sincsen,
csak elmém játszadozik.
Csukódik a szem,
Lelassul az agy,
Elmereng a test,
Elpilled hamar.
Amikor megérintettem fénytelen arcod,
tűzforró homlokod égette tenyerem,
éreztem balgaság volna megszólalnom,
mert csendes, ringató ölelésem szereted.
Mért kínlódom fájdalommal,
bár ezt is köszönöm,
gondolkodom, mit is tanít,
fejem ezen töröm.
Házas lettem és lázas.
Emlékeim megvoltak nemrég,
De megkoptak, gyengék.
Mi bolondít és felőröl,
Őrjít és ledöngöl.
Az idő bedarál,
Már nem fáj a halál,
Hiszen lényedben nincs
Már több kincs,
Ami őt boldogította.
Megérkezett, újra itt van a tavasz
De a tél nyomora itt maradt
Negatív gondolatok suhannak át fejemben
Ez ellen semmit sem tehetek
Amíg mások virulnak boldogan
Addig egyedül küzdök meg a gondokkal!
Magamból kell kiindulnom
- ha például cigarettázom;
amíg nincsen semmi bajom,
ha káros is, csak folytatom.
Miért vagy sápadt, halovány,
szemedben mért gyűlt félelem?
Ébresztő, megjött a tavasz!
A kikelet él, nincs panasz!
Betegen egy szobában,
Magányosan, falak közt,
Betegség a nyomomban!
Megrendülve figyelem,
pusztít a halál.
Míg az orvostudomány
oly magas fokon áll.
Az elmúlt 5 év... múlt idő, mégis oly közel...
Csak Isten tudja mi jő, mi közeleg.