Betegséggel kapcsolatos versek

Stern Ilona

Nem vagyok örült és nem vagyok más

Én nem vagyok őrült,
Nem vagyok más!
Lehet, hogy játszik
Velem a napsugár.

Tovább...

00

Gódor Zoltán Miklós

Tükör

Még egyszer belenéz... legyen. Kétszer.
S aki visszanéz, már rég nem ő,
mezítelen arcára vastag bunda nőtt,
s bajsza hosszúra nőtt még a télen.

Tovább...

Keresztes Bea

Diagnózis

Kezemben a toll,
De nem mozdul.
Írni akarok,
De írásom eltorzul.

Tovább...

Hegedűs Tibor

Szerek

Fiatalok,
akik szintetikus szerekkel ugornak a halálba,
öregek...

Tovább...

KuroShini

Bolondok világa

Azok vagyunk, bolondok,
S ezért nem lehetünk boldogok.
Hisszük, hogy az élet jobb lesz,
De ezért szívünk nem tesz.

Tovább...

Liwet

Dengue-láz

"S még az jutott eszembe most szívem
hogy egymásnak mi tán sosem hazudtunk"
Nem látom a világot rózsaszínen?
Talán túl sokáig mélyen aludtunk.

Tovább...

Furman István

Féltelek

Fogom kezed,
közben elmerengve figyelek.
Látom,
tisztán látom, szíved dobbanásait.
A lecsurgó könnycsepp
hamar elillan forró testeden.

Tovább...

Zimmermann Éva

A remény partjai

Háborgó jégtenger
hullámzó szája,
hasadozó bárkát
visz a túlvilágra.

Tovább...

63108

Zelei Zoltán

Fogva tartva

Elszáguld mellette idő és tér,
Még minden ott honol a maga helyén.
Majd álommanó megfújja a trombitákat,
S vége ennek a kis világnak.

Tovább...

2039

Kolozsi Ádám

Ez vagyok

Ez vagyok: egy erőtlen beteg
Huszonévem hallgatag hempereg
Önzőn kívánva selyem halált
Vaságyba süppedt életet
Kóros ábrándot őrölnek a mák
Pirulát ad és betemet...

Tovább...

43

Bagi Anikó (bagica94)

Itthon?

Már megint itt, mintha muszáj lenne,
Nem kellene, ha minden rendben menne.
Hol a helyem? A kórházban?
Vagy otthon a pihe-puha ágyban?

Tovább...

H. Kohut Katalin

Eső

A szél régóta bámul egykedvűen,
már nem szórja a sötétséget.

Tovább...

26

Marković Radmila

Kék kabát a betonon

Egy sikoly: mamám,
és nincs tovább.
Valaki ott fekszik az
esőáztatta betonon,
széttárva keze, lába,
csak a kabátja, az kék,
épp olyan, mint az enyém.

Tovább...

66114

Rideg Roland

Vörös Átok

Gondolatom nyugodt, elmém derű leple alatt,
S hiába, vörös átkom lángoló foltokat hagy,
Nap nap után kín, szenved a pikkelyes gyík,
Üvölt, de minek, ha szavai érthetetlenek...

Tovább...

Szabó Balázs

Kórházban

Bámulom a vitorlázó fecskéket...
Milyen fukar az Isteni természet!
Hisz` a kismadár kapott hús-vér szárnyat,
S ha gondolja, sebtiben hazaszállhat.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ