Versek a bizalomról

Ander Patrícia

Hiszek

Hiszek a holnapban,
a szépben, a jóban.
Hiszek a szóban,
annak mondanivalójában.

Tovább...

816

Wippelhauser Erika

Hálát adok

Hálát adok, hogy megismerhettelek.
Hálát adok, hogy fontos vagyok neked.

Tovább...

Szentsimoni Gergely

Rebegésem

Remegő lábakon áltat,
mint délibáb ladikján az áltat.
Ha jó a vége, fáradt.
Itt a tapsom, ha erre vártál!
Tudom, több a vártnál!

Tovább...

Lencsés Zoltán

Bízom a mában

Füstöt okádó gépkocsitenger
dúlja az utcák hangulatát.
Szürke panelház, benne sok ember
veszti el ezzel fénysugarát.

Tovább...

2626

Kapocsi Annamária

Eljátszott virágok

Felébrednék,
mint álomittas nyárból az ősz,
hogy kibontsa megérett színeit,
de hol volt az a nyár, és hol maradt,
mi beérlelte a sok tavaszt.

Tovább...

I. P. Steve

Örökkön az égbe elkísér

Bízni, hinni okkal vagy oktalan,
néha fájó sebet hagy,
de reménytől a lélek jobban van,
idővel az élethez újra kedvet kap.

Tovább...

2624

Kurpé Alexandra

Ami számít

A tettek számítanak.
A gesztusok szeretteid iránt.

Tovább...

Tóth Péter Zoltán

A vörös főnix

Kitárta szárnyait hogy végleg fekete szénné égjen
Hogy most az idővel együtt menjen s lépjen
Hogy a hamura nézve rajtad s rajtam kívül
Sírjon mindenki ki ott a kupac körül ül...

Tovább...

Schmidt Károly Imre

Itt az idő

Azt mondom én, hogy itt az idő,
el nem késett, s nem is fog várni ránk,
megelőzve minket már el is hagyott,
felfrissítve gyermeki memóriánk.

Tovább...

4560

Dávid Márk

Menj tovább!

Menj tovább, ne nézz vissza!
Szíved még látom, tiszta.
Eltört ott valami, látom,
De a múltban élni álom.

Tovább...

Ambrus Magdolna

Karoljon át, Krisztusi béke

Pőre lelked, könnyű pehely.
Templomtestben, virágkehely.
Feslett kapli, viharkeze.
Átok felhőt, teregetne.

Tovább...

3137

Kelemen Katalin

Legyél hálás

Legyél hálás, ha felébredsz reggel,
hogy minden este a saját ágyadban fekszel.
Minden hétköznap dolgozni mehetsz,
hogy van pénzed ételre, amit ehetsz.

Tovább...

813

Szeles András

Úrnapja

Meztelen a király,
pőrén álldogál...
Szégyenli, hogy szabad.

Tovább...

Emily-Ann Winter

Remény

Némán leült mellém, nem is kérdezett.
Nem szólt, nem ért hozzám, nem sértegetett.
Csak ott ült és nézett rám mélán,
Mintha csak a régi énemet látnám.
Megvárta, amíg összeszedem magam,
Ebben a pillanatban csak ő volt az oltalmam.

Tovább...