Versek a boldogságról
feltöltődött vidám barakk
indulását várja
víz alatti kincses barlang
éden kapujába...
Mikor megszületett a vágy,
A hajnal oly ragyogó színnel jött el,
Mint szemet vakító, isteni bűvölet.
Ma más volt, olyan ártatlan.
Mikor rám nézett, láttam,
ő is oly ártatlan és szelíd.
Pedig lelke őrült lázban ég,
s szíve oly nagy és meleg,
az egész világ elférne odabent.
Egy nagy tóban vagyok. A víz alatt lélegzek.
Körülöttem halak úsznak. Narancssárgák. Tetszenek.
Fent éppen naplemente van. Istenem, mennyire szép!
Hirtelen süllyedni kezdek. Boldogságom gyorsan elvész.
Élvezd az életet,
tedd, amíg lehet!
Ne hagyj ki egyetlen
gyönyörű percet sem.
Csigaház csusszan zöld, televény-illatú
mohabundán, csöpögő hajnali párák
hullnak a fénytemplomok árkádjairól.
Üde tündértánc türkizkék zuhataggal
robban, éteri terhétől reszket az ág.
Kiáltások, kacajok,
Gyerekek hadai, s kamaszok.
Szívükben életkedv lángja lobog,
"Előre hát, még csak gyerek vagyok!"
Forrás fakad a mélyből, csurog szivárog, s indul tova.
Mint lelkem, s szívem mélyéből az érzelmek sora.
S amint felismertem, már utat is tör,
s kikívánkozik lelkem legmélyéből.
Nem szól a hegedűm húrja,
Nincs, aki húzza!
Vonóm is eltörött,
Bánatát így mutatta.
Csodás nap volt, mikor megismertelek,
csodás éjjel veled s veled.
Újra élek, köszönöm neked,
veled lenni nagyon, nagyon szeretek.
Elemi ösztön feszíti dobbanó vágyam,
szerelemünnep készül a széjjeldúlt ágyban!
táncol az éjnek évadja,
a szerelmet nem, csak az éjt adja,
kavargó láng és förgeteg benne,
szemét az eredő vér marja.
Egy Szép nyári nap,
amikor előre láttalak.
Szép fújdogálta az a Gyönyörű,
csodásan Szép hajad.