|  | |
|
Rejtvény Kétségek közt ülök az ágyamon,
Szenvedek, mégsem mutatom.
|
| | Hudák Andrea |
|
| |
|
|
|
Eltűnt minden Minden remény mi volt bennem
Eltűnt oly hirtelen
Szerettem valakit de mind hiába tettem.
|
| | Horváth Judit |
|
| |
|
Komor kölni emlék Egy zene segít abban, hogy felidézzem
Varrá vált sebem, mely nemrég, szeptemberben
Még javában bíborlott az ömlő vértől.
|
| | Máté Lilly |
|
| |
|
Ha majd összetöröd Ha majd összetöröd a lelkem
rúgjál belém még párat,
hogy át tudd aludni szépen az éjszakákat!
|
| | Balikó László Ferenc |
|
| |
|
Nő Kicsiny liliom te
Benne vagy mindenben
És mindenkiben...
|
| | Cserfalusi Ádám |
|
| |
|
Miért nem tudsz? Nincs szükségem senkire
sem testi "barátra",
sem lelkire
nincs szükségem senkire.
|
| | Bálint Dávid |
|
| |
|
Visszautasítás Sokszor elgondolkodom rajta
Mi lett volna
Ha nincs azaz üzenet
|
| | Sándor Viola |
|
| |
|
Akkor is, ha fáj Megbántasz, megsebzel, megbénítasz, megölsz,
Szavaidtól haldoklom, mégis tovább gyötörsz.
Ne nézz rám, ne szeress, ne érj hozzám, kérlek!
Hisz egyetlen pillantásod úgy hat, mint a méreg.
|
| | Krispán Orsolya |
|
| |
|
Féltékenység Van egy érzés a világon,
Amit nem lehet eljátszani gitáron.
|
| | Tóth András Ördög |
|
| |
|
Nem vagyok a kor celebje Nem vagyok a kor celebje.
Hol van aki felfedezne?
Mélyen szunnyad tehetségem,
Ellensége, ötven évem.
|
| | Vaskó Ági |
|
| |
|
Tündérmese Egyszer volt egy kis tündérmese,
Aminek az volt a végzete,
Hogy valóra válhasson.
|
| | Varga Barbara BaBu |
|
| |
|
Kisvilágban Szép és rút ma minden álom, cél és ok,
emberként mindig, újat, többet tanulok.
Tudásomban sok a hiba, kevés a megelégedés,
hisz ki mindent tudni vágy, annak ez oly kevés.
|
| | Szabadi Lívia |
|
| |
|
Amara romanza Kormos Pont zuhan rá Vesszőre
s imbolygó Vessző az Í-re.
|
| | Varga Máté |
|
| |
|
Anita Látom a szemedben a végtelen mélységet,
és szívemben érzem a régi reménységet.
Mert nem hiszek, nem bizony a véletlenekben,
ez a perc a mienk: csak te meg én - mi ketten.
|
| | Csoky Jockey |
|
| |
|
Büszke szárny Asszony még nem szült
oly nagy kínnal,
mint ahogy szárnyaidat
hoztad létre,
hisz szívedet újból sárba tiportad.
|
| | Balikó László Ferenc |
|
| |
Szerző
Fájdalom
