Versek a csókról

Szűrés címke szerint: Első csók| Utolsó csók

Juhos Györk-Balázs

A vér

Izgatottság száll a levegőben,
S forró leheletek forrnak egybe.
Egy kidagadt ér táncol a nyakon,
Hegyes fogaim villannak, hagyom.

Tovább...

Miklós Róbert

Tüzes malom

Ma nem vagyok túl élénk
A világhoz. Csak csodálatos,
Mézédes ajkaidon csüngnék
Órahosszakat.

Tovább...

2034

Nagy Károly (Nagy-Karoly)

Csókod íze

Csókodtól ízes újra a szám,
Ölelésedtől hevül a vágy,
Testedtől - testem kész robbanás,
Szemed mélysége egy zuhanás.

Tovább...

Kutyasimogató

Képzelj tücsköket az ablakpárkány alá, és játsszuk el, hogy csend van

Ami lesz is, már elmúlt veled.
A csillagok árkokban égtek,
kristálycukor volt a langyos ég,
s három kiskanál volt az élet.

Tovább...

3717

Németh Krisztián (marika63)

Vicces szerelem

Nektek, szerelmesek

Mikor találkoztunk egy szép napon,
te lettél kísérőm magányos utamon.
Veled a boldogság is közelebb került,
tőled a szívem mégis elmenekült.

Tovább...

Hevesi László

A jövő

A jövő egy álom, melyet félve álmodunk,
egy könnycsepp, mit a holnapért sírva hullatunk.

Tovább...

68

Sopánka

Gyöngy

Hozzád repül a csókom,
Sosem sűrűn, csak folyton,
Keresi az alkalmat,
A mézédes ajkadat!

Tovább...

86

Gieszinger Csongor

Esernyő

Kikukucskál a paraplé
Egy letenyefa árnyékából,
És a Holdvilágot látja
A Nap titkos játékából.

Tovább...

13

Szikra Benedek

Belvárosi szerelem

Esős, forradalmi reggel,
És mindenütt sok az ember.

Tovább...

Nagy L. László

A csók szentsége

Első csókod forró puhasága
- arcod az ablak mellett hozzám fordul -
perzselt és húzott mélyre, magába,
édesen csábítva halálra, orvul.

Tovább...

S. Krisztina

Csak egy...

Csak egy szó, csak egy bók.
Mégis az ember szívéhez szól.

Tovább...

35

Gébics

Zsuzsanna napi romantika

A langyos szél éjjel fölfalt havat, jeget,
most mindenütt vidám vizek csorognak,
a fák már szégyellik szürkeségüket...

Tovább...

Szalai Mária Krisztina

Ébresztő messziről

Csókom röppen, szívem szárnyal,
Bújni Hozzád simogatni lágyan...

Tovább...

Fekete Viktória

Veled!

Szívemnek vad kalapálása,
Akár a felbőszült bika zihálása,
Úgy áramlott ereimben a vér
Sebesen, forrón lüktetve!
Mint a bika vére,
Mely támadni készül, a vörös, színre.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ