Versek az életről

Marosvölgyi Anna

Érzem

Érzem a reggeli nap sugarát
érzem a mennyei égi csodát
érzem a léptet az utca kövén
érzem a hangot a völgyek ölén
érzem a surranó fellegeket
érzem a szellőt, ha erre lebeg
érzem a süppedő tó mederét
érzem, ha este elnémul a rét...

Tovább...

Debreceni Zoltán

Roma szegénység

Jártál-e már roma telepen?
Ahol a romák ajtaja egy koszos lepedő.
Nem védi őket éjszaka senki,
csak a jó szívű teremtő.

Tovább...

88

Bíbor Kata

Hősök

Szépek vagyunk, hajunk befonva,
mégis erőtlen Sámsonok,
lélek-szakadt megyünk a dombra,
a harci kedv velünk vánszorog.

Tovább...

2826

Gravest Rosemary

Ábránd

Elhajózva, megszédülve
Partra érve, megrémülve
Elmerengni csodás álmon
Életemet újra vágyom.

Tovább...

Dornis Szilvia

Részletek 6

Rést keres az öröm,
pillanatnyi közöm
sincs, felette járnak
a gondolatok, nagy
lépteket taposnak...

Tovább...

811

Voodoo

Már nem vagy egyedül

Már nem fullad meddő vágyak mocsarába az éjszakád,
mostantól már egyetlen emlék sem kínoz tovább,
már nem maradt benned más, csak halkan izzó parázs,
de ma éjjel lángra gyújtja újra e furcsa varázs.

Tovább...

5058

Magyari Barna

Bőrömbe csuknak engem is

körbejárja a végletet
cipő nélkül a képzelet
de a létben volttól leszig
gyakran hiány kerekedik

Tovább...

1919

Váczi Kornél

(SZ)ámítás

Sok az ember, melyet a világ rendelt,
kívülről minden egyes rendes.
Cirkusz a világ, utcabálban élünk,
színes álarc a mi képünk.

Tovább...

00

Bogdán Zsolt

Vágyak tengerén

S mikor a nap fénye megcsillan a vágyak tengerén,
Pillanatra elmereng az élet kezdetén.
Mikor minden olyan szürke és homályos volt,
Csak csend és a fájdalom, mi egy ezredéve dalolt.

Tovább...

11

Kóródi László

Életünk

Tamtamra telnek a percek,
és viharként forog a Föld.
Az ember, mint szakadt ruhájú herceg,
rajta illanó életet tölt.

Tovább...

SheeN

Remény

Felejts el gyűlölni, ma este ragyogjon a szeretet,
Mutasd meg, más vagy, és törd át a keretet,
Ne emlékezz a kudarcra, porold le a térded,
A remény legyen átüthetetlen vérted.

Tovább...

Kovácsné Róza

Összefolyik a patak...

Összefolyik a patak a folyóval
összekerül már a rossz is a jóval.
Hányatott sorsok a semmibe vesznek
nem kerül pártja a néma kezeknek.

Tovább...

1638

Tiszai P. Imre

Létezel

Ne szólj a földön, itt ma csak én adok,
ha van mit, egy parancsot a létező
mi-ők-ti-nek, de most zavart a
föld igazsága, s az élet alszik.

Tovább...

1215

Muhi János

Emberként élni

Szerettél-e valaha, hogy a szíved szakadt belé,
Mikor nem láthattad, s nem mehettél elé?
S fojtogatott-e már valaki hiánya?
Sírtál-e már úgy, hogy senki meg ne lássa?

Tovább...

99

Elbert Anita

Bizony már igazán élek

Mintha a felejtés forrásába
Merülve élek a jelenben,
És bámulom, mint rohan el
Mellettem a sors, virágos
Kertbe érvén lángnyelve.

Tovább...