Fabulák
A hatalmas szavannán oroszlánbőgés hallik,
ebben a világban mindenfelé nyüzsgés zajlik.
A szuper falka régóta uralja gazdag területét,
ismerik harcban szerzett földjük teljes felületét.
Volt egyszer egy virágzó, csodás kert,
hol minden élőlény nyugalomra lelt.
Pockok hada sürgött-forgott benne,
mindegyikük tudta, a népéért mit tenne.
Baromfinép háza táján
nagy a zsivaj, lárma,
három hete nincsen tojás:
piaci nép várja.
Nyüzsög az élet az egész világban,
ez a tendencia fellelhető bárhol, az
állat- és növényvilágban.
"Mesébe illő történet - mehet?
Valóság? ... a véletlen műve lehet."
Elért immár a végzeted. Oh! De hogy?
Tán egy gólya csőrében? Ó, Dehogy.
Nem vártad meg, míg a lámpa zöldre vált,
Így sürgősséggel hívtad ki a halált.
Rágódott egy antilop-szalonnán,
az oroszlán, király a szavannán,
s ordított
hosszan morogva
(mancsa méteres dorongfa),
majd rászólt egy kis vakondra:
"Mit áskálódsz,
te hájgombóc...
Dirmeg-dörmög medve koma,
gumimaci a vacsora.
Az udvaron föl-, s lemászkál,
nincs jobb étel most a háznál.
Egy meder, tele élettel,
melyben az ember
nem élne meg éjjel,
mert van sok teremtmény, ki éjjel él.
Én egy bársonytalpú cicus vagyok,
s ha simogatnak, dorombolok.
Körbehízelgem az emberemet,
szeretem azt, aki engem szeret.
Beosontam minden padra,
így lettem én büszke macska...
Afrikában, vad-ülő bikában,
kínjában - valahol Kenyában -
megszorult a szavanna-átok.
Hiába koptatott hiénán
sörétszám sörényvám-
szedő vadász óraszám
fabrikált türelemmel
négercsókos lányon...
Öreg halász kontra aranyhal
(A három kívánság törvényszéki változata)
Az öreg halász addig kalimpált
a hűs, zavaros vizű, sekély patakba`,
míg fejbe-rúgott véletlen egy halat,
az azonmód kipenderült a partra.
Pilinszky János: Fabula - evokáció
Hó esett, talán egész éjszaka,
Apa megint későn ért haza,
Csábította a kocsma dala.
Hallottam, ahogy anyát üti,
Az egész életét rajta számon kéri.
Hajdanán messze, Lengyel földön,
élt magányosan az utolsó bölény.