Versek a fájdalomról

Németh Kata

Fáj

Fáj az élet, amit nem élnek,
Fáj, hogy nem adnak, hanem kérnek.
Fáj a pillanat, amit nem élvezünk,
Fáj a szó, amit nem mondunk ki, mert félünk.

Tovább...

D. Gabriella

Én hazug

Kevély szívem fáklyalángként égett,
őrült fájdalom tüze tépett.
De ma eljött a megváltó hajnal
érdesen gőgös fuvallattal.

Tovább...

Smalkovics Krisztián

Leander cserépben

Apró leander cserépbe zárva,
szabadságát várva várja;
talán teljesül az álma...
Szegénynek ez az egyetlen vágya.

Tovább...

510

Hirth Éva

Kín

Mondd, miért van az,
hogy most is arra
ébredek, hogy a
konyhában a
kávémat készíted?

Tovább...

1313

Mányi Szabó András

A fájdalom az én bánatom!

Versemet mosollyal az arcomon írom.
A szomorú embereket örömmel vidítom.
A rosszakat egyszerűen csitítom.
A vérző szíveket begyógyítom.

Tovább...

Tóth Barna 'brown'

Egy beteg ember sorai

Vak volt a hajnal, szennyes és szürke,
múló emlékek homályában hallatszik a halál kürtje.
Körülöttem a ködben véres arcok és tetemek,
sötétből hívogató hangok, hogy szeretlek.

Tovább...

Oláh Mónika Alexandra

Tompa érzések

Látszólag nyugodt vagyok,
Pedig belül lassan meghalok.

Tovább...

Lelkes Miklós

Fehér galamb

Fehér galamb a lét lengő egén:
miért rokon könnycsepp és költemény?

Tovább...

Kulcsár Anita

Viharos idők

Alföld vagy hegyoldal, bármerre járok,
Nyugalmat keresek, de zűrzavart látok,
Pusztulást találok, letarolt erdőt,
A külvilág vihara tükrözi a belsőt.

Tovább...

Kozák Mari

Madarak

Madarak mártották
kék festékbe csőrük,
s rajzoltak égre felleget,
szárnyukkal színezték
az árva hegyeket,
zöld csöppent a földre:
fű nőtt kövek előtt,
takarva reggelre a mezőt...

Tovább...

1227

Váradi Krisztián

Mert várakozni nem akarok...

A két szemem látta őt, a gyönyört,
de eszem nem fogta soha fel eme lelket,
csak a pislogás és a döbbenet maradt nekem.
Most eszem súgd meg, mikor, mi legyen velem,
mert várakozni nem akarok, soha nem merek.

Tovább...

Takácsné Tóth Krisztina

Fogolytábor

1951 tele
a tábor foglyokkal tele.
34 fokos hideg
ronccsá széttépett béke és ideg.

Tovább...

Pál Júlia

Őszbe szökik a nyár

Hamarosan őszbe szökik a nyár a Kárpátok felett,
csokorba szedve az öröm és bánat perceket.
Bár ragyogott vidám, perzselő fényeket,
de sok magyar anyának font hajába
sóhaj őszüléseket.

Tovább...

4086

Bánóczi Beáta

sebhelyek

törött poharak, száz üvegszilánk
felsepregetett ostoba hibák
ferdén ragasztott bizalomcserép
kislány, aki a főútra lelép
kisded álmok kicsorbult kereke
Menny és Pokol szerelemgyereke
boldogság kenyeréhez tompa kés
páncélodon talált aprócska rés...

Tovább...

Tóth Márta

Barátom voltál

Emlékszem még, mikor először találkoztunk,
Egy röpke pillanat alatt összebarátkoztunk.
Akkor még nem gondoltam volna azt, amit most tudok,
Hogy akit egykor testvérnek hívtam, most tőle elfordulok.

Tovább...