Versek a fájdalomról

Molnár Szimba

A belső mély

Erőm elhagyott.
Vissza nem pillantott.
Újra egyedül vagyok,
mint a földben fázó vakond.

Tovább...

01

Szabó Zoltán

Fohász...

Istenem, ott fent!
Egyszer találkozom veled...
A miértekre választ adsz,
készülj fel, mert megyek.

Tovább...

Goldner Adrienn

Levél

Csak akarom, hogy tudd, én is gondolok rád,
Érzem szívverésed gyötrelmes bánatát,
Szenvedek én is, és tudom, hogy szeretsz,
Mégis most jobb, ha tőlem távol lehetsz.

Tovább...

Zsoldos Zsóka

Egy tenyér, ha csattan

A lélek elnémul, egy tenyér, ha csattan
A szív bezárul...

Tovább...

Schwarcz Ádám

A halál démona

Délutánt ütött az óra,
s mi változna meg virradóra,
mikor mindent felemészt
a belülről tépő ében-monotónia.

Tovább...

Lena (Lenacska)

Emlék

Sosem feledlek te, mámor,
Mit egykor rám szórt Ámor,
Egy szerelmes mámor,
Mit te adtál nekem.

Tovább...

Németi Áron

Fájdalom

Sikoly festi légutaim, szomorú a nappalom
Amikor csak ébren vagyok, növekszik a fájdalom

Tovább...

Kulcsár Anita

Menekülés

Életfoszlányok hevernek a földön,
Eldobom őket, vegyétek,
Enyémek voltak, de én nem kérek.
Létemet a semmiben töltöm.

Tovább...

Átyim Lászlóné

Oly magányos vagyok

Oly magányos vagyok
Mint őzike a réten
Elvesztette anyját
Nagyon-nagyon régen

Tovább...

2228

Nagy Zsuzsanna

Hatódj meg!

Hatódj meg, vagy zokogjál, te édes!
Jeget olvasztottam éjszakádból.
Nem sejted, már semmit nem remélek
éjünktől, holnapunktól, mánktól.

Tovább...

Ladányi Andrásné Ági

KIÁLTÁS

Mint a tenger morajló hullámai,
úgy tornyosulnak a bajok fölém,
csak húznak, mint az örvény
a sötét mélybe, egyre lefelé.

Tovább...

58

Permay Zsuzsa

Fényláncunk vittük

Bár sokáig fájt, kínzott a bánat,
hiszen dajkált utunknak vége lett.
És töretlen vágyódtam utánad
új reményért, döntéseink felett.

Tovább...

Szőnyi Amanda

Temetés

Emberek a sorban, feketében, némán,
állnak a sötét lombok hűs árnyékán.
Csak az öreg pap szava száll messze,
hogy lelkünk az Övét eleressze.

Tovább...

Alexandra Smith

Fény

Gyorsan jöttél, de nem akarsz távozni.
Kérdem én; miért?
Miért nem hagysz végre nyugtot nekem?
Miért?

Tovább...

Hegedüs Andrea

Kimondatlan

Hirtelen besötétül, és szél tépi a hajam.
Csillagszemekkel nézel le rám,
de soha nem vártál, nem mosolyogtál.
Úgy szerettelek, úgy mentem volna hozzád,
de tudtam, nem voltam számodra más,
csupán egy átlátszó üvegszilánk.

Tovább...

1820