Farsangi versek
Felveszem álarcom, ím, neked,
a táncunk után letépheted,
addig még rejtsen a pillanat,
ábrándban sejtheted vágyamat.
Farsangnak van ideje most,
a kalapom felteszem.
Beöltözöm maszkabálba,
te is gyere el velem!
Ihaj-csuhaj, farsang van,
az álarcom felraktam.
Hogy ki lehet alatta?
Sosem jössz rá, te bamba!
Falu népe készülődve hirdeti a maskarát
Ellepi emberek zöme az elhavazott utcát.
Ujjongva ünneplik húshagyó nap keddet
Mulatozás időszaka ezennel eltemetkezett.
Orgonán és verklin
táncol a rideg öröm,
ráncos kezek langy ütése
s koppan a hosszú köröm.
Amikor várod az enyhülést,
Bekeményít a tél.
Így búcsúzik utoljára,
Készül a busójárásra.
Magamra öltöm kis köpönyegem,
Foltos bár, de én nem szégyellem.
Szegénység, nyomor az élet átka,
Mit számít, ha ragyogó szívem gazdagsága.
Völgyvidéken állnak a hegyeim,
farsangolás ideje vár.
Maszkabálba mulatozzunk,
legyen víg a február!
Jelmezbál van éppen, vígan szól a dal,
mulatni vágyókat rögtön odacsal;
seprűjét felkapja, pördül a banya,
megreccsen a gépdob,
száll a dallama.
Eljött már a február
Nemsokára maszkabál
Februárnak közepe
Itt a farsang ideje
Mindegy ez nekünk, egyre megy,
Ferde nappalok, egyenes tornyok,
Aranytól roskadó színes arcotok,
Rengő szoknyátok, skót gatyátok ritmikus nóták,
Sose látott pityókás móka vár ránk.
Falun és városon bolondok nyüzsögnek,
nincs helye már itten normális embernek.
Maszkabál maszkabál, oly régen vártak már.
Jelmezbe öltöznek felnőttek, gyerekek, hogy így ijesztgessék el a telet.
Felveszik ruháját hercegnek, királynak grófnak,
vagy épp a nagy orrú bohócnak.
Itt van a királylány is, a király helyett egy rút békát csókolgat.