Versek a félelemről

Borza Zoltán

Félelem

Félve érzek, s félve remélek.
A félelem kísérői az esőcseppek,
esőcseppek, melyek könny képében arcomon gurulnak,
nagyon fájnak, de az igazságról szólnak.

Tovább...

00

Sade Shawner

Falakon túl

Mi ez az érzés?
Ijesztő, mégis nyugodt. Mintha üresség töltene el, nem magány.
Mintha távolabb lennél tőlem már.

Tovább...

Kiszely Veronika

Remények

Ismerős az érzés, mikor csak otthon ülsz?
Bámulsz ki a fejedből, és rájössz milyen is egyedül,
Ugyanakkor félsz, hogy újból megtörnek,
És talán nem lesz, ki legközelebb megmentsen.

Tovább...

Turcsányi Áron

Kérdem én

Miért fogják láncok
Torkom bugyrát, s látok
Ezernyi lidérc közt
Tündöklő virág-szöszt?

Tovább...

Kókai Sándor

Megpihennék melletted

Hisz a toll sem fog, ha már nincsen benne tinta,
Olcsó értéke is kétes, míg a papír be nem issza,
S később ki elolvassa, rájön, volt és lesz is ő...

Tovább...

Akli Orsolya Emese

Menekülés

Idegen helyre menni volna jó.
Egyedül lenni s pihenni, csak pihenni.
A végtelen tenger, vagy egy kis erdei tó?
Megfáradt lelkemnek mi is lenne jó?

Tovább...

Norabora

Békehalál

Tamm. Tamm. Ágyúdörgés, fegyverropogás.
Légitámadás!
Zubog fülemben a vér,
kipattan nyakamon az ér.
Tamm. Tamm.
Riadó?

Tovább...

68

Takács Mária

Ha...

Ha gyertyámnak csak bús csonkja maradna,
s kékben játszó lángja sem pislákolna,
ha testemhez már csak emlék tapadna,
és lelkem csak verseimben lángolna,
akkor se feledjetek!

Tovább...

Kapocsi Annamária

Ablakot nyitnék a kékre

Tán tebenned lélegeznek a reggelek,
füstös városi zajokban elveszek,
mint madárdal a hajnali hangokban,
forgalmak széttörő morajaiban,
úgy nem hallatszik a lélek.

Tovább...

Pozsgai Gyula

Félelem

Félelem, hogy ami nemes,
az becstelenné válik.

Tovább...

Arnóth István

Álmokon túl

Amiről álmodtam oly kevés éve tán

Olyan gyorsan telt, mint megannyi délután
Mondd, milyen az érzés, ha nem benned tombol?
Olyan görbült netán, mint odafenn a félhold?
Föld felett lebegnél, mint ásómon a hantok
A könnyű-léptű időm is konokabbul kattog

Tovább...

Németh Vivien

Te lettél az Élet

Éreztem, ahogy lassan megfagy a könny szememben,
s már nem lesz, mi segít, hogy a jó utat megleljem.
Darabokra zúzta lelkem az az utolsó lépés,
s nem volt, mi visszatartott a szakadék szélén.
Kábultan zuhantam, lassan elnyelt a mély,
s nem tudtam, mi volt a fájdalom, mi hirtelen elért.

Tovább...

Sade Shawner

Mert ti csak ezt látjátok

Félve, élve térdre késztet lassú sóhaj, kérlek, ébredj.
Fáradt testem, elzárt lelkem, halk beszédem, sosem éltem.

Tovább...

Szentgyörgyi Flóra

Jövőn gyötrődve

Mintha az agyam vízzel töltődne,
Vagy mintha sűrű ködben állnék,
Merev arccal a jövőn gyötrődve,
Mintha kegyesen felfalna az árnyék.

Tovább...

13

Rozványi Dávid

Szavainkat nem az idő koptatja

Szavainkat nem az idő koptatja,
hanem mi magunk:
használva könnyelműen,
léggömbként eregetve,
súlytalanok lesznek
a hangok és ideák.

Tovább...

24
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ