|
Kategóriák
|
Filozófikus versek
|  | | |
Hamu Csörgedeznek millió koszos kelyhek,
fény nyalábok díszítik bronzba burkolt,
méla, túlfaragott szigorú gerinceiket,
százfelé röpködnek s lógnak az égen.
| | | Muzsi Levente |
| | | |
| | Illúzió Hallani akarom, mit nem hallhatok.
Látni akarom, mit nem láthatok.
| | | Koncz Patrik |
| | | |
akkor amikor nem gyullad meg a tűz
fanyar, füstszagú, hideg hajnalon
nem száll fel a füst - egy körben forog a lélek -
a földön tartják, mosatlan, piszkos kis remények.
| | | Nagy Katalin |
| | | |
Kötél a nyakon Nem tudom
miért rohannak
az emberek
honnan és hová,
hogy miért vannak
nappalok
miért az éjszakák.
| | | Ács Richárd |
| | | |
Azt hiszem... Azt hiszem már lassan folyik a vérem
A zongora billentyűje aprókat koppan, és
Könny érkezik egy feketére
Majd egy fehérre csöppen a lé
| | | Szilvágyi Bianka |
| | | |
A világ partjain Hónapoknak tűnő órák,
Éveknek tűnő napok!
Beköszöntött az aranykor!
Egy újvilág partjainál álltam!
| | | Kosztándi László |
| | | |
Életünk Az ember folyton-folyva küzd
de mindig csak hiába,
hiszen úgy is halál lesz az ára.
| | | Takácsné Tóth Krisztina |
| | | |
Öröklét Minden-egy létező,
lelkünkben csodái,
folyton megérkező
későbbi s korábbi.
| | | Füleki Gábor |
| | | |
Az Élet Az élet fortyogó kazánjában,
mennyi halál és mennyi születés,
mindezt megérteni még száz év is kevés.
| | | Hefkó János Richárd |
| | | |
Kiált... Kiált a világ. Könnyezik,
Mély fájdalom üli meg
Sebzett szívét.
| | | Vértesi Tímea |
| | | |
értelmiség valaha
valahol
valamit
akart
vagy
akart volna
valaki.
| | | Bro Mert |
| | | |
Kavarodás Élni már alig tudok,
Nem állnak össze a verssorok
Felemészt a gonosz,
Értelmetlenek a mondatok.
| | | Braun István |
| | | |
Ízisz Arcom elfedik korok és porok
Lényem szakadt mezekben vánszorog
Felületen szétmálló jelmezek
Változóan állandó szerkezet...
| | | Hajdrik-Pató Selam |
| | | |
Csillagspirál létezik hogy a szkepszis
olyan mint a szepszis
mérgez hogy nem létezem
és a világalkotó elem
| | | Radnai István |
| | | |
A lovag ajándéka Szövetségem kendőjét nyújtom
neked, fogadd az itt maradt
lovagok igazi jutalmát.
Egy csöppnyi fény még maradt,
s a küldetés folytatását én vállalom.
| | | Csontos Márta |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Szerző
Élet
