Filozófikus versek

Szőke Zsuzsanna

Múltban létezel...

Ketyeg a múltnak órája,
hív az emlékek múzsája,
tövis-nélküli rózsája,
levetett, koszos gúnyája...

Tovább...

Halasi Péter Benedek

Ez kell?

Leállítás, igen végleg,
most leállítjuk a népet.
Amikor megtehet bármit,
habár fél attól, hogy rányit.

Tovább...

Hillai László

Költészet

Szabadon szárnyalnék sokszor és nagyon,
de szótagok, rímek lekötnek, hagyom.
Pedig a költő, hogyha szabadon él,
ellibben tova mint a tavaszi szél.

Tovább...

Flórián Róbert Szabolcs

Zárlat

Meghalni kéne, egyszer s mindenkorra,
hogy ne legyen többé élvezet, se kín,
tán megállni, ha éjfélt üt az óra,
s boldogan játszani a szív húrjain?

Tovább...

Hámori István

Életcélok

Lenézek a földre fáknak töveihez lehajolva,
megannyi nyüzsgő hangya sürögve-forogva,
mind csak egy céllal, egy irányba igyekeznek,
magukkal tojásaikat cipelik egy helyre sietve,
nem törődve veszéllyel, őket elsodró vizekkel,
nem törődnek mával, csak a jövőért küzdenek.

Tovább...

Szegény Ferenc

Nyolc sor

Nem szabadulhat a hústól, rázza a lélek a rácsot,
Nélküle mégis a semmibe szédül-tűnik el innen.

Tovább...

1114

Ifjú László

Liliputi bölcsességek

A költő
csak egy toll Isten
kezében.

Tovább...

914

Vass Gergely

Én

Nincsen menő páncélom,
Sem milliók a számlámon,
Nincsen negyven sportkocsim,
Sem nyaralóm a Riviérákon.

Tovább...

510

Zöld Attila

Ad absurdum

Az idő nem megy!
Csak az óra mutatói
percről-percre lépnek
egyet. Jeltől-jelig, ahogy
precízen kimérték nekik!

Tovább...

49117

Vida Márton

Az élet

Van egy élet,
Van-e lényeg,
Mondd, mit ér,
Van-e cél?

Tovább...

1317

Schifter Attila

Carpe Deum

Minden egyes félbehagyott vers csak olyan, mint
poharad legalján az utolsó ujjnyi bor:
ahogy méregeted (talán, szemre sincs fél pint)
példabeszéd nélkül is rájössz, mint annyiszor...

Tovább...

Ladislav Tankó

Háború és béke

A béke áldott s csodás dolog,
Mely mindig is szívünkben dobog.
S a remény zászlaja csak neki lobog,
Akkor is, ha az végleg elfogyott.

Tovább...

Radnai István

Tükörként

öbölnyi
csend
tajtékos
tengeren
mosolyok csúcsai
között...

Tovább...

Benke Csaba

Eltorzult világ

Színe már rég kifakult,
Dicsősége csak a múlt.
Jelene nem lesz többé,
Hiába vált ő gömbbé.

Tovább...

Édes Emil Péter

EGY LEHETSÉGES VILLAMOSMEGÁLLÓBAN

Szívemnek legmélyén őrizlek Téged,
mint bálványt, imádlak, ameddig élek.

Tovább...

3441