Filozófikus versek

Szilágyi Péter

Falak nélkül

Engedhet szavadnak tengere magadnak?
Avagy csak szemedben verseknek maradnak,
Mit elmédnek ihlete papírra hintene?

Tovább...

Kovács Miklós

Éjszakai gondolatok

Sötét az éjszaka, kósza árny leple,
Mely a Földön sötétben járva-kelve
Éjszín ecsetével fest feketére.
Fekete, mint a lélek rezdülése.
Olyan sötét, olyan igaz, olyan emberi.
Emberség, minden csak e szót ismételgeti.

Tovább...

11

Váradi Krisztina

Értelem

Milyen jó az értelem,
Ha benne önkény nem terem,
Ha mentes minden túlkapástól,
Ide-oda sosem táncol,
Inkább bölcsen elmereng.

Tovább...

1422

Kiss Boglárka

Ezek ellenére

Kettéhasadott, megtörött szavak szállnak,
Elmúlik az az idő, mikor érdekelt,
Semmivé lett a mocskos, tűnő ária,
Elszállt az égbe, mint egy hangfoszlány.

Tovább...

11

Z. Farkas Erzsébet

Az ősz lehelete

Magába merít, színes csókot lehel
Mint rejlő elmúlás, szembenéz veled
Tétován megérint, magához ölel
Lassú táncot lejt érzéseidben.

Tovább...

Tokos Arnold Ottó

Önnön részem

Érzem, hogy a fájdalom nyila szakít belőlem,
minden megélt pillanatot Thanatosz elveszi előlem.
Megélt pillanatok hevesen konganak a messzeségben,
halandó az ember, s elmúlik a szomorú rengetegben.

Tovább...

Koszár Róbert

Másik világ

A Duna partján sétálva beleláttam egy másik világba.
A túlparton köd gomolygott,
és hol fáknak kellett volna állni,
ott házak körvonalazódtak ki,
tornyok és ismeretlen isteneknek
ismeretlen templomok.

Tovább...

Pozsgai Gyula

Feszültség

Az ember teli feszültséggel
mit hova hogyan és kivel

Tovább...

Csillag Barnabás Gellért

Nincs

Ahol nincs sötét,
Ott nincs világos.

Tovább...

89

Káldi Zoltán

Életparadoxon

emberként szívósan és törékenyen levitálunk.

sántán a semmibe ragozzuk az elmúlást,
és az istentelen közönybe bicegünk
a gyűrött rongyba tekert hónaljmankó
adta bársonyos kényelemmel.

Tovább...

1516

Tóth Péter Zoltán

Hipnotizáló hexameterek

Hogyhogy nem kérded meg a pesti srácot a Moszkva
téren? Mindent megtépsz, mégse lesz az álmaidból több.
Némán állunk, mert vágyunkat nem haza hozza
férgek járta kezében a hártyás, hullaszagú őr.

Tovább...

Voodoo

Sziklák szélén, az ég peremén

Járom a világot, ott alszom el, ahol lehull az éj,
de bárhová visz a sors, visszatérek a szikláim közé,
odalent szakadék, árnyékom a szikla széléhez ér,
talán lezuhanni készül, vagy felszállni a felhők fölé,
nem félek, nem riaszt el a mélység, sem a sötét,
a szívemben tüzet viszek, lelkemet átjárja a fény.

Tovább...

5865

Balogh András Rambó

Szikla

Lecsiszolva, sós verejtékben,
forró lándzsákkal kínoztatva,
mint szikla, mit a víz körbefolyt,
mézet csepegtetsz tömör vasra,
s a felszálló ködben meglátod a szellemet,
mely méla közönnyel, élve keresztre von.

Tovább...

24

Hajdú Károly

Színpadhagyó

Őszi a fény, csendesen, simogatón neszez,
Eddig közelebb voltam, de nem járni való utam.
Nekem ez! - Teremtő elmém ködébe vesző ideák...
Emberi lét, anyagot húztak rád hibáid gyanánt,
Szobor ha lennél, tán tökéletes, de éteri a törvény, mi tölti ki,
Ha akarod, ha nem! - A sorsod az, még ha fáj is!
Megismerd önmagad!

Tovább...