Filozófikus versek

Müller Márta

Megmaradtam a viharban

Azt hittem, végem,
Jött egy negyedik hullám...

Tovább...

1013

Tóth Bertalan

Hit

Tán rabszolga nem vagyok,
sem templomba járó,
bűnöm sincs semmi
- oly főbenjáró.

Tovább...

1718

Balogh Roland Jean

Akarom

Végtelen labirintusban tucatnyi polc,
Oldalába vésve nyolcszáznyolcvannyolc,
Vaskos kötetek közt cérna vékony füzet,
Hunyorogva nézem, gyújtok kis tüzet.

Tovább...

Mészáros István (rimfarago_)

Agyarország

Varacskosan, humanoid vadonban
tölgyfák gyökereit rágjuk,
hullna ránk a makk,
mi életet ad.

Tovább...

Pozsgai Gyula

Léleküresedésre

Néha nehéz a döntés
Kell hozzá egy lökés

Tovább...

Marton Paul

Szétzilált lelkek

Tisztító tüzek fényei mellett
parttalan, szétzúzott tekintetek,
a pohár csordultig, jelzett,
torz vigyorral merengenek.

Tovább...

3577

Jousse Elisabeth

Van, amit nem értek

Ki az, aki azt mondja,
Kedvem lenne sírni?
Mekkora balgaság!
Alig merem hinni,
Hogy létezik ember,
Ki kedvében sírogat,
Hiszen a sírás az
Bánatkútból fakad!

Tovább...

2242

Nagy Emőke (Mamamaci)

Szavak öröme

Sodró hangulat, félúton az öngyógyulás felé,
megmutatok lélek-magamból megint egy szeletkét.
Tarka világom kifakul az égető Élet-Napon, nem hagyom.

Tovább...

1717

Bolonyi Benedek

Szeretsz-e még?

Már lemondtam arról, engem is szerethetnek,
Helyt adván lelkemben reménytelennek.
Mégis fáj nekem, kérdem, mit is vétettem,
Ellensége lettem mindennek, szerelemnek?

Tovább...

Hajagos-Tóth Attila

Semmi beaucoup d`amour

Semmiről írni semmiség,
Hisz szívem is csak érte ég!
Ki is nyögöm gyorsan nektek,
Semmit hogyan művelhettek.

Tovább...

Szalai Péter

Létkamat

Szűkül a Hold alatti világ.
A láncokat szépen magukra rakják,
és a barlang gyomrában csiholódik a tűz.

Tovább...

Péter Éva Erika

[az ígéretek]

az ígéretek, amik lombba kaptak,
a szétágazó szavak, a fény,
ahogy nyelvét szája sarkából
kidugva koncentrált,
hogy el ne hibázza a legfontosabbat:
virágot árasztani a határtalannak,
a felnőttködésbe fulladt gyermek...

Tovább...

1414

Fábián József

Sötét

Ha eltűnt a fény, mindig visszatérsz majd,
elfedvén jóságot, a bűnt és nyomort,
mindent, amit a napfény létezni hajt,
homályt ajánlva, és takarót, komort.

Tovább...

1012

Császár-Pál Ferdinánd

Gondolatok

"Porból lettünk, s porrá leszünk",
Így íródott a nagy könyvben,
De a mai világban az ember csupán levegő lesz majd a ködben,
Ezt gondolá az ifjú, majd bágyadt komolysággal üríti poharát,
Majd száraz mosollyal köszöni azt meg, kezébe veszi tollát,
S miközben a sorokat írja, sokan...

Tovább...

Lovász Margit

Út

A világítást ellenőrizte utoljára,
millió tekintet szegeződött hátának.
Siránkozva záródtak az ajtók,
a szabadság mostantól csak egy szó.

Tovább...