Gyászversek

F. László Tibor

Lelki szemmel

Egy élet volt, félbeszakadt,
egy sors, ami félbemaradt,
csak a maradó könnye hullhat.

Tovább...

23

Horváth L. Vilmos

Édesanyám!

Édesanyám!
Hadd kérjek tőled egy utolsó táncot,
Ne szólj semmit, mikor két karom átfog,
Emlékezz mindig így rám, ahogyan táncolsz velem némán,
Nincs Bűn, mit gyónni kéne, nincs semmi, mit bánni kéne...

Tovább...

57

Kocsis Cintia

Emlékezés

Este van, hold világítja meg a természetet,
A táj rideg, felidéz emlékeket.
Egy feliratot olvasok, könnyek lepik el szemem,
Élt 9 évet, s a sors azt mondta, mehet.

Tovább...

Tamás Zsolt

December

Mintha hóban térdepelnék,
messze, Anyám sírjánál;
Így bünteti, kit nem szeret,
kit az Isten nem csodál.

Tovább...

14

Patus Ervin

Koszorúk

kisgyermeket
kézen
fog
apám
esőre
ébredek

Tovább...

1112

Cserháti Kamilló

Hirtelen emlék

Tegnap még nevettél
Most halott vagy nagyon
tegnap még siettél
Mára csak porhalom
Tegnap még szerettél
Most emlék vagy csupán
Vagy csak kósza álom
Egy fáradt délután...

Tovább...

Berta Gabriella

sírok között

járkálok a sírok között
mennyi volt ismerős
nyelem a könnyem de a szívem erős...

Tovább...

1719

Pintér Gyula

Mohács

Mohács véráztatta mezeje
Egykor könnyel s búval vala tele!
Csúfos vége lőn az magyar csatának.
Lévén sírása nemzetünk sok-sok hű fiának.
Jó Lajos Királyunk patakba fulladt.
Elszéled íme a magyarok hada.

Tovább...

22

Kelemen Norbert

Porból lett, s porrá lett...

Sírva lépkedek porrá lett hamvain,
Szívem szakad meg, ha felidézem szavait.
Emlékét én örökre megőrzöm magamnak,
"Tudd, hogy mindig szeretni foglak majd, mama!"

Tovább...

02

Zsigmond Judit

45 és még 9 év

Életed 45. évében a halál megkörnyékezett,
gyermekként fel nem foghattam, mi történt veled.
De itt vagyok, felnőttem s te már nem vagy itt velem.
Szívem tele tüskével, hisz helyed üresen dereng.

Tovább...

Czető László

Örökké emlékezünk

Lassan egy éve lesz, hogy nem vagy már velünk,
Felhőkről nézed, hogy idelent mit művelünk.
Az idő múlik, de Rád mindig emlékezünk,
Emléked nélkül mi már nem létezhetünk.

Tovább...

37

Pócsa Józsefné

Árva lettem

Furcsa felhők gyülekeznek fenn az égen,
Csodálkozva, szívszorongva egyre nézem.
A tavasz jöttével sok bánat szívemen,
Édesanyámért s öcsémért hull most könnyem.

Tovább...

4756

Koszorus Krisztina

Hiába minden..

Amikor keserű könnyem a koporsódon koppant,
magam előtt láttam, ahogy még kis kezemet fogtad.
Most írom a sorokat, ahogy egykor Te írtad nekem,
a magányban a Te lelked vezeti tovább a kezem.

Tovább...

Bozóki Gabriella

Írnám tovább...

Enyhe nyári éjszakán, vagy hideg téli reggelen jutott eszébe,
kosztümöt vett fel, s írni kezdett. Lehelet fújta, vagy szélvihar
a gondolatot: nem tudni; a vékony tollhegy kecsesen táncolt
a fehér papíron, mint félénk léptek a friss havon, nyomot hagyott.
Gyűltek a sorok, s az első fejezetek életre keltek.

Tovább...

44

Szini Anita

Csendre

Úgy néztél rám, mint a mennyek angyalára,
mikor szobádba utolszor benéztem.
Kétségbeesetten, kínzottan, halálra
készülve hívtál ágyadhoz ekképpen:
"gyere" s jöttem, mint téged imádó gyermek,
ki tudja felnőttnek kellene már lenni,
és lesz is, mert az élet élei vernek
azzal: nem fogsz nekem többé megjelenni.

Tovább...