Gyászversek

Simoné Eszter

Nagyinak, kit nagyon szerettem!

Drága nagyikám, szívem soha nem felejt el.
Mosolygós két szemed, reszkető két kezed,
mivel megfogtad kezem, és meséltél nekem.
Mindig óvtál és féltettél engem.
Együtt imádkoztunk minden este.

Tovább...

65

Bozóki Gabriella

Égjen a gyertya

A skatulyán sercen a gyufaszál,
Remegő kéz a kanóchoz tartja;
Vérvörös szemből hulló könnycsepp
Az éledő lángot menten eloltja.
A halálig szikrázó szívben
a gyertya érte égjen.

Tovább...

Uzelman János

Kicsi sírhalom

Kicsi sírhalom a virágzó, fényes temetőben,
de mindennél fájóbb emlék ez nékem.
Halottak napján ide mindig egyedül érkezem,
kezemben pár szál hófehér krizantém,
faragott angyalkák, színes törpemécsesek,
szívemben mérhetetlen gyász és szeretet,
remegnek lábaim, mikor e kis sírhoz érkezem.

Tovább...

Tóthné Földesi Ilona

Apám emlékére

Elmosódott, homályos kép felett
elgyötört sóhaj érted imát rebeg.

Tovább...

Lukács Ildikó

Halál

Halál.
Egy szó. Egy élet vége.

Tovább...

Fekete Viktória

Mamáról emlékül!!!

Mindig jó voltál hozzánk
Bármit csináltunk
Te még csak egy szót sem szóltál
Csak mosolyogtál

Tovább...

Sea Miller

Temetői csend

Lágyan lobban a láng - viasz sápad, olvad,
körbe deres palánk. Mondd, halottam, hol vagy?

Tovább...

Tordai Mihályné

Égj gyertya, égj

Csillagok, csillagok, fényes csillagok,
halottak napján elhunyt lelkekért egyenként ragyogtok.

Tovább...

Radnóti Attila Endre

A temető kapujában

Sokéves mohalepte kődarabok mállnak,
szomorún, és csendben az őszi ködben várnak.
Itt-ott gyomok takarnak az égnek meredve
hantot, mik ujjnyi szennyel valának lefedve,
máshol márványok állnak fölibé eredve,
századok romjai közt mutatják a mának:
Itt nyugodnak eleink, mára porrá váltak.

Tovább...

Veraszivem

Halottak napjára

Csendesek az utcák, és csendes már a tér,
hol a szomorúfűz ága földet ér.
Nem várnak barátok, nem fütyül a rigó,
mindenki elment már, üres a házikó.

Tovább...

Szivós Anna

Kicsi anyám

Csak ülök kinn
néma csendben,
eljött a tél,
már nem zuhog

Tovább...

14

Papp Zsófia

Legjobb unoka

Emlékszem, mikor utoljára láttam, fehér ruha volt rajtam.
Pedig a gyász színe a fekete,
mint a halálé.

Tovább...

13

Vörös Judit

Anyámnál

Talpam alatt megroppan a kavics,
előttem néma a sírhalom...
Gyertyáknak fénye most mennyekig ér,
szorítja torkom a fájdalom.

Tovább...

Csősz József

Emlékóra - a perc

A bágyadt őszi nap
sírkertek szegletén
fejfákra ráterül,
s betűknek tengerén
elidőz estig is,
mikor bús gyertyafény
felváltja sugarát
hűs dombok rejtekén.

Tovább...

Hangyási Mihály

Kínba fordult búcsú

Arctalan támad a savas fájdalom.
Nem kérdez, nem néz.
Öl, magával ránt.
Szénfekete leple beterít.

Tovább...

1314