Gyászversek

Radas Zsuzsanna Katalin

Ez a karácsony....

Ez a karácsony más, nem olyan pompás,
Nem harsány.

Tovább...

Farkas Péter

Egy szomorú versem

Fogsz majd még Te én értem keservesen sírni,
amikor majd síromra saját idézeted fogod vésni.

Tovább...

Kurta Szabina

Lelkiismeret

a söröspohár alján arcod mása komlóhabból,
halványuló árnyad már nem néz rám a sarokból,
fantomod eltűnik mellőlem a paplan alól,
kezed után kapva ragaszkodom ahhoz, ami sosem volt.

Tovább...

Sánta J. Ede

Indulok, várj!

Megyek, indulok hozzád,
Tudom, vársz reám.
Virágot szedek neked,
Pirosat, lilát.

Tovább...

Kulcsár Evanna

November 2.

Temető csendjében finom neszezéssel
hullanak levelek sírok tetejére...

Tovább...

3484

Maria Duval

Rosszullét

Vergődik az agyamban a láz:
- azt hittem tetszem neki,
de csak a beteg képzelet teszi,
mert a testnek hiányzik a nász.

Tovább...

Kutacs Evelin

halottak napja

kopasz fejeden nem simít már végig a fagyot hozó szél.
kezed sem érint, szíved nem remeg többé, nem remél.
csitulj éjszaka, halkabban kiabálj! a holtakat felverni-
álmukból a sír löki ki, csitulj éjszaka, hagyd aludni
- nem szabad!

Tovább...

00

Pál Szilvia

Fényes csillag

Új csillag gyúlt fel az éjszaka sötét lepelén,
És fényesebben ragyog mind között.
Bár ne lenne ott, ezt kívánom én,
Élne köztünk, élne s mosolyogna pont úgy, mint rég.

Tovább...

01

Szűcs Konrád

Csend van körülöttem

Csak állok, és körülöttem csend.
Felnézek az égre, a csillagok,
mint a szeretteim, kiknek
a szíve már a mennyben él.

Tovább...

12

Parádi Auróra

45 és még 9 év

Életed 45. évében a halál megkörnyékezett,
gyermekként fel nem foghattam, mi történt veled.
De itt vagyok, felnőttem s te már nem vagy itt velem.
Szívem tele tüskével, hisz helyed üresen dereng.

Tovább...

Biczó Anna

Szeretteimért

Elmentél, itt hagytál,
szólni már nem tudtál,
de emléked őrzöm,
szívembe bevéstem.

Tovább...

812

Fövényi Sándor

Ahol többé nem nyílnak virágok

Minden költészet: a rongyba csavart lábú
öregasszonyok a temetők kapui előtt,
mikor barkát árulnak az olvadó latyakban,
kendőjükön szürkés penész a köd.

Tovább...

Verebi Éva

Október Novembere

Váratlan megreccsen, fagyos a november, - botlik a lábam -
rőt avar alá bújt, sorsom rég figyelő platánfa ága.
Alig múlt el idő, derekát öleltem, szemed figyeltem,
arcom kérőn simult kérgesült időhöz, s vágytam szerelmed.

Tovább...

Szabó Fidó István

Nagymamám emlékére

Felsejlő gyermeki emlék,
Hiánya lelkemet sújtó lék.
Minden nyáron a kertkapuban várt,
Mosolya feledtette a nyűgös iskolát.

Tovább...

Sittysutty

Emlékezünk

Emlékezünk arra,
Ki nem lehet már velünk.
Hisz sosem gyógyul be szívünkön a sebünk.
Csak enyhül a fájdalom.

Tovább...