Gyermekekkel kapcsolatos versek
Gyöngyöket izzik az ég feketéje,
játszik a gyermek az őszi estében.
Fut ki a kertbe, fakardja kezében,
szél szalad véle, langymeleg lég leng...
Óvatosabban, baj ne történjen!
Csingilingi vad almácska!
Alszik a cica, meg a kutya!
Kiáltások, kacajok,
Gyerekek hadai, s kamaszok.
Szívükben életkedv lángja lobog,
"Előre hát, még csak gyerek vagyok!"
Nagy volt a várakozás, hosszú volt a csend
a szívdobogásod nyögte csak a gép
életről-életre járt az idő, ez volt itt a rend
a falak sok-sok élet jöttét megélték.
Kérdések (a vers, amelyet Pannimmal írtam)
Ha a Lányom kérdezi:
Apa, Te miért nem élsz Anyával?!
Miért kell élnem nekem
egy új - másik Apukával?
Háhá, volt egyszer egy Daisyke!
Azt nézte mindig, hogy nézik-e!
Még látlak téged, még nem halványult az emlék,
mintha tegnap lenne, s Te csomóra kötöd a kendőd,
kötényed zsebébe magokat raksz, indulsz a kertbe,
mert itt a tavasz, siettet ezernyi teendőd, nem időzöl,
nem érsz rá beszélni velem, mész a gyalogúton át
az almafák alatt, róluk sziromeső hullik rád.
Május van, fényes május,
illata édes-mágus:
elsején a majális
nem is olyan banális.
"Itt vagyok, itt vagyok!" - szólt örömmel a gyerek,
Az a fő, hogy végre észrevegyenek.
"Gyere, játsszunk együtt" - szinte repült felém,
Ezen percben megnyugtató érzés hatolt belém.
Csillagszemű gyermek,
maga a tisztaság,
Még nem keresi, mi a valós igazság.
Kacaja, mint forrás vize a
kiszáradt ajaknak,
Érintése lezúduló szele a friss
pataknak.
Meghajolt a sárgálló kalász,
árokparton a kékséges katáng,
nézelődtek derékig növő füvek,
összekoccantak úton a kövek,
s hangjuk megpendült a fény-falán,
és aranyba fordult a nyári délután.
Öreg kezed, anyám, tedd a kezembe,
hadd simogassam még egyszer meg.
Ülök melletted, nem beszélünk, csak
hallgatunk együtt egy régi zenét.
Szívemben bomlik lassan a fájdalom.
Hazaértem, már itt vagyok veled.
Mint egy átlagos nap - nem történik semmi,
mai nap is mindent ugyanúgy fog tenni.
Nem öltött szép ruhát, nincs kezében csokor.
Nem derül a lelke - szomorú és komor.
de én szeretnék még játszani
visszabújni a bezárt ajtón
egy kicsit még gyereknek látszani
tologatni fekete kisautóm
fehér szárnyat növeszteni hintán
dülöngélni mint a libikóka
nem papírra önteni a tintám
a boldogság fémjét az emlék kicsiszolja...
Mikor én még kis srác voltam,
Bősz ellenségekkel harcoltam.
Fakardommal, alattam kórólovon,
Épp mostan vagyok harci úton!