Versek a halálról

Kovács Dániel

Levél a Halálnak

Sikertelen vagyok, semmihez sem értek,
nincsen pénzem semmire, sok mindentől félek.
Nem vagyok boldog, csak ritkán örülök,
többnyire a székemben ülök és őrlődök.

Tovább...

Németh Györgyi

Fehér rózsa

Csak három éve ismerlek, s ma
Fehér rózsát vettem neked.
Az örökgyerek-muzsikusnak:
Élt kilencvenegy évet.
"Tanuljatok - testvéreim - tőle
Szelídséget!"

Tovább...

glac

Gyermekkori emlék

Tíz évesen a kertem ültetem,
Anyám dolgozik,
apám kocsmában vedel.

Tovább...

921

Keszei István

Halálhír

A torkod megcsomósodott:
egy árva zokszót sem tudtál kiáltani.

Tovább...

147

Timár Judith

egy temetés margójára...

mikor megrövidül az élet,
s már megérzed a közömbösséget,
lennél próféta, de nincs erőd,
a végnek adod paplanlepedőd...

Tovább...

710

Barát Kristóf

Egy kérdés...

Miért?
Ezt kérdezem magamtól...

Tovább...

Zalai Réka

Felesleges

Éppen mentem át a hídon,
És gondolkodtam, hogy bírom
Céltalan az életemet,
Valami hasznom csak lehet...

Tovább...

Zelei Ferenc

Vége felé

Gyermek, mely fogja két kezed,
Torkod elszorul, ajkad megremeg,
Mikor kedvesen reád nevet,
Nem is sejti, életed lassan lepereg.

Tovább...

611

Ördög Attila

Átutazók

- Gyere pihenj. Elfáradtál?
Biztos sokat tapasztaltál.
Láttál hegyet, folyót, fákat!
Szélben lengedező vágyat.

Tovább...

1619

Dorkó Ferenc

Ácsok

Gyűlnek a deszkák hullik a forgács
szögek fején koppan kalapács
csiszolják egyre simább lesz
lakk és festék kell még az ünnephez

Tovább...

Dezső Márton

Tisztás

Korhadt törzsek ravatalán
láttam feküdni egy őzet,
szemében férgek kergetőztek,
senki így még maga talán...

Tovább...

Ravasz Lili

Miután meghalok...

Utolsó lélegzettől a tüdőm nagyon fáj,
Majd megnyugodni látszik minden porcikám.
Szerető szívem utolsókat dobban.
De tovább élek majd gondolatotokban.

Tovább...

Kevelin Kiss

Házastársam

Csihuhú, jön a
Végállomás,
Ettől félek nagyon,
Ám
Ki száll ki előbb,
Én vagy a párom?

Tovább...

79

Csibra Orsolya

Apu

Ásójával mélyen a földbe vájt.
Mintha ki akarta volna vágni onnan szomorúságát,
s közben karizmai között megbúvón sajgott a szíve.

Tovább...

79

Keszei István

Csak a homlokod megmaradna!

Mit bánom, ha a föld megnyílva
egész tested magába falja,
ha minden vércsepped felissza,
ha lázas szomját véreddel oltja!

Tovább...

95
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ