|  | |
|
A temető A kinyíló rozsdás kapu hangja
belevágja fülembe a kín keservek
késével a jelet.
Az eltemetett ködös éjszakában
bús hangot hallok:
De valaki nevet?
|
| | Laci István |
|
| |
|
|
|
Pislákoló mécs Fázós galambraj robban fel az égre
Homályos szemem álmokat lát végre...
|
| | Gál János |
|
| |
|
Az asztalon kicsiny mécses ég... Az asztalon kicsiny mécses ég,
Egy holt lélek már rég benne él.
|
| | Vasvári Kata |
|
| |
|
Gyertyát gyújtok... Most gyertyát gyújtok csak Neked
- Bár tudom, hogy azt mondanád...
|
| | Mészárosné Fischli Magdolna |
|
| |
|
Egy szál gyertya Nem kell, csak egy szál gyertya
emlékezni ez is elég!
Belülről jöjjön, s fájjon ha kell
sírjunk, és hagyjuk hogy kiszabaduljanak könnyeink,
oly jó lesz utána a megkönnyebbülés!
|
| | Bene Györgyné Éva |
|
| |
|
Halottak napjára Szomorún égő szép, mécseseink lángja
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára.
Életük újra lepereg: gyertyafényben,
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek.
|
| | Kiss Tamás |
|
| |
|
Novemberi falevél Tavasz volt amikor rügyeztél
meleg napsugárral leveleztél
éltető zápor permetezett rád
veled lombosodott hűst adó magas fád
hallottál gyermek kacajt
s vidám madárdalt...
|
| | Takácsné Tóth Krisztina |
|
| |
|
A gyász napján A rozsda-lelkű ősz
hullajtja leveleit.
Sírhalmok csendje
nyugszik a tájon.
Isteni vigasztalást
várok!
|
| | Tóth Mária |
|
| |
|
Már úgy hazudok... Miért lenne más-e nap?
Ma ugyanúgy távolokba vesztél.
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag
feketébb a korhadó keresztnél.
|
| | Szécsényi Barbara |
|
| |
|
Fájdalmas ima
(Ég a mécses!) Gyertyát gyújtunk, emlékezünk.
Lassan elhamvad mécsesünk.
Mennyei Atyánk Téged kérünk:
Enyhítsd fájdalmas szívünk.
|
| | Hibácskay Andi |
|
| |
|
Látogatás szülőfalumba Őszi napsütésben fátyol felhők alatt
Kocsink családommal száguldva haladt
Bennem hordott képek, remények, álmok
Barátok, ismerősök, játszótársak
Meg a lelkemre nehezült árnyék
Utódaim nem látták ó hazám már rég...
|
| | Molnár József Bálint |
|
| |
|
minek hiszed magad? Magányba zárt test
rothadó otthona
férgek sokaságának...
örökké sötét est
koporsód mostoha
színtere a halálnak...
|
| | Egyed-Prokop Judit |
|
| |
|
Halottak Napja Valahonnan,
valamerről
becsavargott kertek felől
őszi rőzse csípős füstje...
|
| | Wieszt Dóra |
|
| |
|
Csonkjáig ég a gyertyaszál Csonkjáig ég a gyertyaszál,
apám, a lelked mennybe száll,
virághalom és fájdalom,
hogy itt hagytál, úgy fáj nagyon.
|
| | Tomasekné Györgyi |
|
| |
|
Halottak napjára Millió csillag szikrát gyújt az égen,
Halottak napjára fényt hoznak élőkre
Ezernyi gyertyaláng világít a Földön...
|
| | Mészárosné Fischli Magdolna |
|
| |
Szerző
Halál
