|
Kategóriák
|
Versek a hazáról
|  | | |
A mi Lobogónk Három a magyar igazság,
Nem töri meg semmi gazság,
Nemzetiszín zászlónk lobog,
Hirdeti, hogy magyar vagyok.
| | | Juhászné Bérces Anikó |
| | | |
| | Dévénynél Én nem tudom mi fáj, de úgy sajog
a gondolattól a szívem, hogy itt vagyok.
Itt állok egy rom tetején,
s míg lent kanyarog a Duna,
könnyeim hullnak alá, - patakokban.
| | | Juhász Magda |
| | | |
Őr vagyok az éjben Fáklyát gyújt az éj
Egymagam a homályban
De jó meleg kabátban
Őrt állok én.
| | | Magosi Csongor |
| | | |
Ünnep lesz majd! Nem a Bálványt, de Istent akarod
| | | Sankó M. Sándor |
| | | |
A szomorú fa Nemzet fája hullatja ágait,
ellenséges szelek tépázták szárait,
Hiába hűségesek zöldellő leveli,
egy szempillantás alatt mind elengedi...
| | | Lázár Tamás |
| | | |
Invocatio Március Idusán Ne fonjátok még koszorúm
mely majd síromon fonnyad
elszálltak legszebb éveink
mint hervadt szirmokból illat
| | | Jáger László |
| | | |
Büszke Magyar Nép Büszke Magyar Népünk,
pisztolyt fog fejéhez,
majd előbb lő,
és csak aztán kérdez.
| | | Cseik Gergely |
| | | |
ej, magyar azt mondták, hogy
magyar vagyok
itten élek
itten halok
| | | Pergel Kálmán |
| | | |
Lenni, vagy nem lenni...(?) Lenni, vagy nem lenni: ez az a vérzés,
mely bíborba önti agyvelőnk -
dönteni kéne - vinni a végzést:
tiszta lapunkra pecsételőt.
| | | Nagy Zsuzsanna |
| | | |
Cliffs of Moher Szikla szélén szembesülve
Cliffs of Moher szemlesütve,
Állok
Nyugati szél tartja testem,
Várok
| | | Balogh Zoltán |
| | | |
Hazám Azokkal, akikhez vér kötöz
génjeik morzsáit cipelem
valaha álmodták jöttömet
hajdani szavaik ízlelem...
| | | Jáger László |
| | | |
Lajos hadvezér Forrón süt le a nyári nap sugára,
Laczfi Lajos kalapjára.
Derék ember ő,
erős, izmos, bajkeverő.
| | | Horváth Patrik |
| | | |
Közös szív Egyszerre dobban a szívünk a Földdel,
Egyszerre dobban a szívünk az éggel,
Egyszerre dobban sok emberi szív,
Egyszerre dobban, mind szeretni hív.
| | | Győrffy-Deák Éva |
| | | |
Az őszi táj Egy kép volt csupán,
Egy percnyi látomás,
Az avart a szél végigfújta,
A halott utcák néma során,
Megtépte a fákat,
Leszaggatott megannyi ágat,
Egy kis piros levél szállt,
Leszakadt az ágról...
| | | Likay Kristóf |
| | | |
Egyelőre Egyelőre még dobog szívem,
néha már nem olyan szelíden,
mint húszévesen, de még dobog;
s benne a megőrzött hit lobog;
emlékezvén az esküvésre,
zsúptetős házunk ereszére,
az anyám csókjára, kezére,
miként tanított jó mértékre...
| | | Csontos Endre |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Szerző
Szabadság
