Versek a hazáról
Ó, te ragyogó áprilisi nap,
Ó, ti nagy, határt szabó Kárpátok!
Mag volt,
hazátlan,
vitte a szél,
otthona így lett
a betonszegély.
Megbánás kísérte végig minden tettünk,
Munkánkkal gyakran más népeket etettünk,
Bármikor szántottunk, bármikor vetettünk,
Az elnyomás súlyába beleremegtünk.
Szép szíve Európának,
Hona a magyarságnak.
Ki hidakat fog Duna karcsú derekához,
S hozzáadja Tiszához, a Kárpátok fiához.
Hol elrabolt sínjeid húznak határt,
Kiserkent véred ott folyik.
Gyilkosaid sose gondoltak talánt,
S nem ismertek el magyarnak hont itt.
Víz alatt árvul a magyar ugar
töretlenül. Türelmetlen
az élet: a pipacs élni akar.
Én gyakran gondolok még a múltban egy diákra -
s arra, mi nincs, már végképp, látszata sem: a Nyárra.
Volt egykor, velünk? Talán. Hitében éltünk, éltem:
nyílik majd út, dal egyszer valóra vált mesében.
Nézem a naplementét, arcom simogatja szellő,
Meghajtom fejem az összes magyar előtt,
Ki megvívta azt a temérdek kegyetlen csatát,
Hogy népünk végre levehesse a rabigát.
Erős nemzet a miénk
Kit állandóan tép a félénk
De hiába, mert szíve magyar
És büszke hazájában élni akar.
Vágyak gémeskútjához
vadlovak dübörgő patája vezetett,
íjak, nyilak utat törtek,
szélvészkén röpült a képzelet
oda, ahol haragos zöld a fű,
oda, ahol hal úszik az árral,
oda, ahol jegenyefák őrt állnak.
Voltak álmaim,
Lemondtam róluk.
Ripacs színészek
Pezsgőt bontanak.
Szikár, sovány, inas volt a teste,
hatvan felé is járhatott talán.
Lapátot és csákányt fogott reggelente,
s csak később tudtam meg, hogy történelemtanár
volt valamikor évekkel korábban,
de valahogyan összekülönbözött
a hatalommal vagy a családjával,
azután kubikos ruhába öltözött.
Csirizes kapcsolatok uralkodnak
- blazírtan olvasgatom a híreket -,
kevés a két kezük, daruval lopnak,
és keresztre feszítenek rímeket.
tetteimben, érzelmeimben és gondolataimban is magyar vagyok.
magyarul átkoznak el engem a démonok, és magyarul köszönnek vissza az angyalok.
bánatomban is, örömömben is az ajkamat magyar szó simogatja,
magyar tűz lobban fel a szívemben, s testemet, lelkemet olykor hatalmas lángba borítja.
Szeresd a magyar hazádat, ezt a drága földet.
Szeresd úgy, mint a szerelmes feleséged,
vagy úgy szeresd, mint a kedves férjed.