Versek a házasságról
Még hagynám, hogy meggyőzz,
Hogy újra elhitesd velem,
Semmi sem veszett el,
Ez az a régi, lángoló szerelem
Hogyan legyek szabad, ha lefogják kezem,
Börtönbe zárják vagyonom s életem?
Ha szabályként írják le, most épp milyen legyek,
Jót és rosszat időre, parancsra mikor tegyek?
- Csapadékos életet? - nem!
záporok, zivataroktól mentes
életet szeretnék építeni vele,
s hogy ez ne legyen túl terhes;
az életünk lenne szerelmes!
Az Isten előtt megfogadtátok,
Az élet útját együtt járjátok.
Jóban-rosszban mindig egymás mellett,
Egészségben, betegségben, amíg csak lehet.
Amikor körötted elszállnak az évek,
Amikor a hajad lassan hófehér lesz,
Amikor már csak az emlék vesz körül,
Te akkor is érezd, nem vagy egyedül.
Drága kis feleségem,
Bánom már, mit vétettem,
Hogy türelmem elveszett,
Bocsásd meg e vétkemet!
Amikor elképzelem az életet, a jövőmet,
valahogy mindig veled kezdődik a történet.
Vénül az Idő,
Gyorsabban rohan;
Ezerféle apró fájdalma van,
S benne az életünk
Lágyan suhan.
Miért kerül az álom, aludni nem tudok.
Fejemben ide-oda cikáznak a gondolatok.
Egyenletes, halk szuszogásod hallgatom.
Szívemet erősen szorítja egy vasmarok.
Munkásnak születtem, munkás is maradtam.
Másoknak vetettem, másoknak arattam.
Gyümölcsöskertekben csak napszámra jártam,
Kevés fizetségért szántottam, kapáltam.
Már nem várja a hajnalpírt.
Szíve nem dobban hevesen
érintésére...
Csak az álmot hozó éjt keresi.
Végre már, hogy eljöttél,
Oly nagy szívvel vártalak,
Kerestelek mindenhol,
Mégsem találtalak.
Hosszú az az út, melyet ketten tettünk meg eddig,
most mégis búcsúra nyújtom kezem.
"- Lefelé kell építkezni..."
sokan úgy is kezdik;
az alapokat keresve
remélik hogy megtalálják
... a házat felfelé építik!
Az idegek harcuk vívják,
dolgoznak, küzdenek.
Mivel büntet még meg,
mit kell elviselnem?