Versek a hiányról

Kránitz Laura

nocturne zene nélkül

rád gondolok mindig
bár...
lassan csendesülnek a szavak
egymás mellé támaszkodva
egy utolsó mondat reményével
felsorakoznak és próbálom összerakni hogy
vajon létezik megmozdul oldószer nélkül bármi

Tovább...

1210

Leimszider Dávid

Kell-e?

Lehetőség nagyjából, mint világunk fellege.
Bár a felelősség nagy rád, vajon valóban kellek-e?
Ez a való, hogy az emberek nehezen értik lelkedet,
de kell-e, hogy más lássa, mit még magadtól is rejtegetsz?

Tovább...

00

ChrystallBluee

Ék-sorok

Látnék.
Mégse nyitom ki szemem, talán jobb ez így...

Tovább...

Maria_HS

Karácsony

éjjelén a gyertyák égnek.
Az illatok keveregnek.
A narancs a szegfűszeggel,
a fahéjas mézeskalács
fenyőfa zöldjével táncol.

Tovább...

3468

Papp Viki

Lol

zakatol
tol, tol
marcangol...

Tovább...

Kéri Márk

Hajnali vázlat

Hajnal. Zörögnek a szavak.
Még egy világváltás, négyes-hatos alap.
Tér-időkön a seb felhasadt, laza.
Pultos lány lassan elindul haza.

Tovább...

65

Átyim Lászlóné

Jöjj vissza hozzám...

Lassan kimegyek a temetőbe,
Ráborulok a jó anyám keresztjére,
Jajszóval zokogva imádkozom.

Tovább...

2830

Márk Menóra

Sérülten

Az idő kardja jól megvágott,
A sebből vér nagyon szivárgott.

Tovább...

Pál Mária

Novemberi borongós...

Amikor már szürke minden,
S nincs annyi erőm, mint hittem,
Mikor cammognak az órák,
Dolgaimat szerte-szórják,
Mikor nagyon erőltetem,
Hogy végre jó kedvem legyen,
De csak szürkeség és köd van...

Tovább...

Pozsgai Gyula

Némaság

Némaság honol ezen a tájon,
Konokság lakik a világon.

Tovább...

1514

Reddyz

Félek

Lassan múlnak a hetek, hónapok, majd az évek,
hogy többé nem látlak téged, attól félek.

Tovább...

Pásku Erzsébet

A porondon állva

Állok a porondon, hol tapsol a tömeg,
ők fenn végignézték szánalmas életem.

Tovább...

3345

Forgács Istvánné

Magány

Fölüti fejét, ha akarja,
Úgy telepszik rád, mint vaskos massza.
A remény süllyed az iszapba.
Verekedd ki magad alóla!

Tovább...

Köröskényi Levente

Szemfedél

Megrekedt lelkem romjain ülök,
Visszanézek, hol ránk a nap sütött.
Zordon, hideg vasmarokkal szorít,
Hiányod fájdalma megtántorít.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ