Versek a hiányról

Horváth Árpád

Memoria

Nem tehetek róla
Még mindig szeretlek
Bárhogyan próbálom
Sehogy sem feledlek

Tovább...

55

Várady Réka

Várom hogy újra

Olcsó lett a világ,
elfogyott a virág.
Elfogyott az élet,
nincsenek már tüzes népek.

Tovább...

Fogarasi Melinda

Éhezők

Szeretetre kulcsolt kezek közül születnek éhes álmok,
Lázas lelkek titkos rebegése néha áldás, néha átok.
Ha újabb tehetetlen hiány ébred hideg vágyak hajnalán,
Sós kristálygömbök domborulnak mindenik szempillán.

Tovább...

Gocz Izabella

Sírhalom

Harmatos fű simogatta lábam,
Egymagamban álltam ott, csak álltam.
Elgondolkodva csak előre néztem,
Gondolataimból kitekintettem.

Tovább...

Lencsés Zoltán

Amikor a vágy is szürke

amikor a vágy is szürke
a szerelem oximoron
sír zokog az egó tükre
homok száll le a torkomon

Tovább...

2329

Vaskó Ági

Adj hitet

Sikolt a fájdalom, gyilkos halál riad,
Ó, édes Istenem, látod, szenved fiad!
Pislákol a gyertya, viaszcseppje csurran,
őrjítő félelem szívfalamra surran.

Tovább...

7383

Molly Rahlens

Emlék, varázslat

Van emlék,
van varázslat.
Van kép,
de nem látlak.

Tovább...

Nagy Erzsébet (Nagy-Erzsebet)

Évszakok

Tavasz. Francia szavakkal takarózom,
A teapára kottát ír a levegőbe.
Szívszínű meggyfák alatt állva ázom,
Virágot kellene vinni a temetőbe.

Tovább...

Sandor Alexandra

Nem tagadom le, hogy...

Nem tagadom le, hogy
Félek,
S hogy tudom, mi az igazság,
S nem tagadom le, hogy fáj a szívem,
Ha érkezik a kérdés,
S az válasz nélkül távozik.

Tovább...

11

Havas Éva

Nincs semmim

Volt egy meleg fészek.
Körülvettek álmok.
Már mind semmivé lett.
Én reszketve állok.

Tovább...

2431

Nagy Dorina

Beidegződés

Jöjjön rám égi sújtás,
Pondrók, férgek gazdagon,
Lepereg rólam minden fájdalom.

Tovább...

Káldi Zoltán

Idom(ított)

testem félreizzad az ágyneműn,
míg igazságban évődő gazságok
és ölelésben ténfergő ölések
között zihálva felörvénylek
a katatón mennyezet alól,
s mint kottán kívüli etűd,
zsengén fibrillálok a margón.

Tovább...

Széplaki Erika

Üres lett minden

Itt ülök és gondolkodom,
érzéseimet hátrahagyom,
tűnődöm az elmúlt napok felett,
vajon most hol lehetsz?

Tovább...

I. Katalin

Alkony a réten

Hanyatt dőlve a térdig érő fűben,
virágok illatától megrészegülten,
hunyorgó szemmel a felhőket bámulom...
Holnapra az esőt meghozzák-e vajon?

Tovább...

1432