Versek a hiányról

Átyim Lászlóné

Anya, úgy hiányzol

Vénülő szemeim
Borítja könnyfátyol,
Arcom mossa lassan,
Mert annyira hiányzol.

Tovább...

1616

Szőts Lea

Beléd fulladom

Lovacskák,
Lovacskák az égen,
Szádra veszem énem.

Tovább...

Fehér Péter

Édesanyám

Emlékszem sok vidám, gyermeki évre,
Reménykedtem, hogy sohasem lesz vége.
Míg vidáman szőttem életem,
Téged elragadott a végtelen.
Azon a napon, mikor elmentél,
Csendesen örök álomra szenderedtél...

Tovább...

Egri Erzsébet

Együtt... mégis külön...

Az este meséltem neked,
halkan szóltam, csendesen,
félig leeresztett pilláim mögül
néztem a fényképedet...

Tovább...

2950

Babos Zoltán

A városom

Van dolog a világon, amit nagyon kedvelek,
És hogy nem láthatom többé, attól rettegek.
Már-már csillapíthatatlanul hiányzik néha,
Pedig nem sokat beszél, mondhatni, néma!

Tovább...

Dobosi Györgyné

Elhagyott

S lám, zúgja fülembe
a szívem dallamát,
csitítja rezzenve
Múzsám a nyugalmát.

Tovább...

Czakó Anna

Üres rapszódia

Csend van.
Halk dér szitál.
S a megfagyott tájon
Szellő fut végig, s megpihen egy ágon.
Bús, kopár ég alatt váratlan vendég -
Villamos töri meg rettentő csendjét.

Tovább...

1013

Fejős Franciska

Hajnalodik

Az ágyam meleg ölelő karjából
Lassan kibontakozva ébredezek,
Ám még karod ringatására vágyom,
Mely messze van, mint a vándor képzelet.

Tovább...

Magyar Tímea

Hallgat a Múzsa

Üres papírlapok felett
Messze szálló percek,
Néma ürességben
Téged várlak régen.

Tovább...

00

Gyüre Zsolt

Kislányom, Anna emlékére

Darabka papírlap fölé hajolván,
remegő hangjaim sorait leírván,
merengek oly messze távolba, hol
Te voltál az éltető fény, levegő
számomra, lelkemnek méltó darabja,
lüktető szívem parancsa.

Tovább...

Zimmermann Éva

Jó volna...

Jó volna, ha utoljára
Iratna e fájdalom...

Tovább...

5477

Egri Erzsébet

Ha hívnálak...

Ha hívnálak,
mondd, eljönnél velem?
Eljönnél-e oda,
hol kortalan a szerelem?

Tovább...

4478

Kun Tamás

Vége a dalnak

Nincsen rím, már lantom dalt nem ont,
Sápadt kezeim közül a húr végleg kihunyt...
Otthonom egy sötét verem,
Mely a fény elől gondosan elrejt engem.

Tovább...

66

Bányász Krisztián Amadé

Kozmikus magány

Mint fekete lyuk, szippant magába
az elhagyatottság univerzumába;
elnyel, mint maga az üres éter,
százmilliárd kilométer
tátongó űr, a kietlen semmi,
- szellem s anyag hiánya, mindössze ennyi.

Tovább...

Kisfaludi Krisztina

Távol

Szívem képtelen szeretni,
lelkem meg már nem tud feledni.
Ezt te is tudod, de nagy a táv,
így a szerelmed másra vár... nem rám.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ