Humoros versek
Így vagyunk mi ketten,
mint friss sebnek sebtapasz,
szálló porként koncentrálj,
mert tombol kint a tavasz
Fárasztó az ének
Mit is mondhatnék
Nincs is mit regélni
Szívesen kussolnék.
Néha csak úgy ülök a számítógép előtt, talán be sincs kapcsolva,
s gondolkodom, vajon mi vonz, mi ültet csak úgy oda.
Labda, labda, kerek labda,
Fehér pöttyös, piros labda!
Lehet valakinek áldomás, valakinek átok, de azért köszi, ne sajnáljatok!
Szemekbe nézni nem egyszerű, ha mindent elnyer a gyilkoló gyűlölet.
Ahogy a fűből kizöldült, kifordult a világ
napragyogta sárgába, bele a kék égbe...
barna hajába hasított egy kicsi szőke csíkot.
Amikor a repülőgépem felszállt,
Az életem abban a pillanatban kettévált.
Egy részem vissza akart menni,
a másik új életet akart kezdeni.
Eltalált Ámor.
Csak mérgezett nyíllal!
Belém oltott szerelmet, megannyi kínnal.
Féltékenység, dac...
Cinmúzsa
Elhasadt tegnap egy porlasztó,
hívásra megjött a forrasztó.
Pákáján cinspirál,
verselni inspirál.
Imhol egy ötsoros: borzasztó!
Szonettet írni olyan merészség,
mint mikor zsákban futni igyekszel.
Megkötve lábad, bár haladnod kell,
hiába buktat, döcög a lépés.
Gyerekkoromban fogtam egy marha nagy békát,
Azzal ijesztgettem a szomszédban a Rékát.
Nem tudom az okot, miért-et és hogyan-t.
Valahogy a testem a folyóba zuhant.
Lakkcipőm iszapos. Ingem is átázott.
Ruhám alatt a sás békésen tanyázott.
Rémes alak Rím Elek,
Versei nem rímelnek.
Nekem is mutatott egyet,
Ettől hajam égnek meredt.
Én vagyok ezen a világon a legszebb!
Ámulnak rajtam a népek.
Bámulnak... Csodálnak... De észre se vesznek!
Nem vágyok okosat, szépet...
Felsírt egy nép, majd
egy kontinens,
zokogott a föld és
a világegyetem.