Versek az időről

Zempléni András

Ami volt

Ami volt: nincs már.
De hol van, ami van ma?
Az emberre ott túl rejtett kincs vár?
Égi ajándék, fényes aranyalma,
Elízium? De mért porlik ma szét,
Ami felé csak kinyújtja kezét?

Tovább...

54

Pesti Tamás

Az idő

Az évek egyszer megálltak, s már nem tegnap van.
A hónapok elmúltak, s áprilist elhagytam.

Tovább...

Légrádi László

Őszi dal

Hosszan síró
szívfájdítón
keserű,
lassú és bús
őszi dalt húz
hegedűm.

Tovább...

Galkó Patrícia

Már úton van...

Nincs olyan, hogy magány,
mert mindig vár ránk valaki.
Idő kell, hogy megérkezzen,
de a megfelelőre várni megéri.

Tovább...

Lukács Gergő

Az idő szárnyán

Szárnyaltam az idő kifeszített szárnyán,
egyedül voltam, egyes egyedül, árván.

Tovább...

Kőrösi Ferenc

Tűzpokol

Ég, földszín perzselve
A föld hantjába hull,
A világra, tüze szerte
Kemence pokolra gyúl.

Tovább...

10

Szabó Xenia

Egy gyerek utolsó nyara

Mire letelik a nyár:
Ősz lesz.

Tovább...

108

Németh Zoltán Church

Lélektükör

Hatalmas hullám bontja a partokat,
a nap utolsót kacsint, közel az alkonyat,
árnyékom mögöttem hanyagul rám legyint,
ma sem lett jobb semmi, ez van rendszerint!

Tovább...

3639

Bea Bodnar

Könnyes szemek...

Könnyes szemek, zúgó szavak,
Egy perc örök emlék marad.

Tovább...

21

Gőbölös Andrea

Az utolsó felvonás

Megkopik fénye a szívnek,
akár a ruhának, cipőnek,
tisztulni lehet még,
de a felszínt megmarta a lét.

Tovább...

1524

Végh Attila dr.

Időtlen

...ott ahol a szépség tüze vár
elég majd bennem sok szinte fáj
csak egy soha nem múló parázs
marad rajtam izzó tűzvarázs
mely öleli a kéklő napot
és megóvja mit hátrahagyott...

Tovább...

117266

Szántó Gabriella

Ifjúság kora

Szívem megsebzett
Kérlek gyógyítsd meg
Az idő megedzett
Fagyos és hideg

Tovább...

23

Zempléni András

Közeledik

Ez már a vége vagy a kezdet?
Harsány színű minden levél.

Tovább...

819

Voodoo

Két bagoly

Néha köd ül a tájon, mint fehér csipke
az ablak előtt, s mindent eltakar,
majd erőre kap a Nap, felszáll a fátyol,
és már látom a felkéklő tavat,
a hullámzó hegyeket a víztükörben,
a kis kőpadot az öreg fűz alatt.

Néha felhők jönnek, nagy, éjsötét falak...

Tovább...

5958

Pfeifer Erzsébet

Tűnődő

Igen, most szeretnék lenni
régi önmagam,
beszippantani a remény illatát,
regényt olvasni éjszakákon át,
és titkon fütyülni a hajnalt hozó
szélben,
kiflicsücsökkel kenyereznék
le kerítés mögül orvul támadó...

Tovább...