Versek az időről

Koók Gergely

Elindulok

Kinyitom az ajtót,
s nézem az udvart,
a ház falára nyomok csókot,
már megterveztem az utat.

Tovább...

00

Éberhardt Zoltán

Múlt - Jelen - Jövő

Túl a mindenségen, az élet síkján.
Egy bolyongó lélek köreit járván,
Elfeledve, sziklába zárván.
Harcát vívja!

Tovább...

58

Hankó Krisztina Éva

Az idő

Töredék-porszem az emberi élet,
A tiszta égből ezer csillag ragyog fent.
Felénk sugározza sok ezer év nyugalmát.
Tán sok évvel ezelőtt csak porszem volt a nép,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok legszebb fényén.

Tovább...

01

Fehér Diána

Porszem

Néha szép dicséreteket kapok,
Mintha nagy elme lennék,
Pedig egyszerű ember vagyok,
A nagyvilágban csak kellék

Tovább...

Márk Menóra

Emlékek

Az emlékek, mint összetört tükör,
múltunkat mutatják be több szemszögből.

Tovább...

Kathi Roland

Nyitott ablak!

Kinyitom az ablakom
Kitárom hát lelkem
Hadd repüljön szabadon
Amit eddig nem mertem

Tovább...

Szegő Judit

Vakult tükör

Vakult tükör múltat vetít a padláson.
Képei évek, és boldog pillanatok.
A csendben gondolat rebben, mint halk bársony.
Mosolyogva intenek az itt maradók

Tovább...

3236

Szabó Xenia

Kövekről

Minden szikla mosolyog valahol,
Mert édes a dermedtség varázsa.
A szikla nem sír, és nem téved.
Nem terelik az izzó parázsra
Próbaként, mint az emberi talpat,
A hús ég, a nő üvölt, a szikla alhat.

Tovább...

1316

Kakuk Norbert

Életem

Télen születtem, amikor alszik a természet,
ekkor még nem annyira rögzülnek emlékek.

Tovább...

Bökfi Veronika

Múlt idő

Hová lettek a családi emlékek,
Az asztalon szürke pókhálóban,
Csendéletben mozdulatlanul ülnek,
Elhagyott, poros múltban őrlődnek.

Tovább...

Hámori István

Az idő

A homokóra szemei peregnek némán,
lassan és méltóságteljesen hullnak alá,
a múló időnek elhamvadó zsarátnokán
maguk alá temetik az elmúlás folyamát.

Tovább...

Zsefy Zsanett

Szunnyadó

Egy csöppnyi szikra
még izzik bennem,
szemed gyújtotta régi tüzem.
Ébreszt a tavasz,
de a zsongás, mit vártam,
lelkem kertjének
csak halkan üzen.

Tovább...

Hankó Krisztina Éva

Színesedik a táj

A kertek és az erdő
Más színben kötött idő.
Fátyolos zöldben a fenyves,
Hajnali tavaszi hó, virágünnep.

Tovább...

Voodoo

Zuhanás közben

Erősen markolom a kötelet, és mint
a vándorcirkusz ügyeletes sztárja,
kiélvezem a sok-sok ijedt tekintetet,
odalent a bohóc nagyot legyint,
a zenekar tust húz, csak arra várva,
hogy átrepüljek a mélység felett.

Tovább...

Pfeifer Erzsébet

Leltár

A leltár az leltár. Hatálya attól eddig
tart.
Alatta pecsét és aláírás.
Tételezve sorra a tárgyak,
az emlékek, a vágyak és álmok
oszlopát,
és hogy mikor és kitől,
honnan és hova, kitől és kinek...

Tovább...