Versek az időről

Molnár Nándor

Fürdöm a nyárban

Fürdöm a nyárban,
A napsugárban,
Mert itt most nyár van,
Amit úgy vártam.

Tovább...

Csonka Péter

Elpazarolt idő

Nappalok és éjszakák
Egybefolyó hajnalán
Mozdíthatatlan a vágy,
Álmok nélküli az ágy.

Tovább...

Árvai Attila

Ma még Tiéd

Ma még Tiéd vagyok, holnap már nem leszek
Elsuhannak napok, rohannak a hetek
Párolog az élet sorsunk katlanában
Fájdalmaktól szenvedsz, szemedben megláttam

Tovább...

1816

Pekka Varkatun

Az idő Ghadamesben

Hófehér falak árnyai,
mi között
a tűző nap is kivár,
szárítja
egy oázis novemberét...

Tovább...

410

Gál Mária

Csendes éj

Néma az éj, nehéz a csend,
hömpölyögnek dús fellegek
olyan, mint a tenger árja,
csipkés felhők habos fátyla.

Tovább...

Flórián Róbert Szabolcs

Születés, élmény

Az éghullámok partra vetettek,
hogy itt csiholjam jelzőtüzemet,
a mikéntjét lelkemre csomózták:
vérbe véssek sorsomnak legendát?

Tovább...

Clare Thief

Déja vu

Mintha jártam volna itt, ezen az úton,
botlik lábam, mint akkor a félre gördült köveken.
A távoli templomtorony ugyanott, és a korhadt
faág is szemembe csap, sírni szeretnék.
Az érzések szorítják szívem, hát igen,
emlékszem már mindenre.

Tovább...

1216

Nagy Lajos Gábor

Még nem lehet

Megálltam, talán
Végleg megálltam.
Mindenfelől körbevesz
A kéklő messzeség.
A megálmodott,
Békés végtelenség.

Tovább...

5275

Végh Attila dr.

Van új a Nap alatt?

Leszakadt a Világ,
s véle a Nap.
Felperzselt mindent,
a Föld egy nagy maszat.

Tovább...

89203

Vilandra

Te magamnak

Téged írlak Magamnak,
Neked Belőlem csak egy
Maréknyit adhatok.

Tovább...

1517

Szegedi István Zsolt

Rég üresek...

Rég üresek már a tanyák,
Nincs egy árva lélek,
Sajnos elmúlt az a világ,
Miben sokan éltek.

Tovább...

1819

Szalóki Sándor

idő láncára fűzve

gondok szekercéje időmet faragja
percek napok forgácsa hullik múltamba
óra áll nézek vakon kutya sem ugat
süket időnek szóltam ne rójad utad...

Tovább...

91119

Hankó Krisztina Éva

Nyári napokban

2014. július 1. kedd, 21: 16.
Meleg pillanatokat néha felváltja az eső,
Nyár közepén különleges jövő.
A nyár végén az ősz, mint eddig,
Tort ül az oltárán mindig.

Tovább...

Molnár Jolán

Poéta-portrék a hetvenes évekből

A szemekben valami ösztönös dráma,
valami megfoghatatlan, átszellemült bú,
A múlt ballasztja: Duna, Tisza, Száva, Dráva,
s ez a közép-európai nyájas rettenet,
ahol az ajkak vékony mosollyal fedett
sarkaiban megkeseredett a háború.

Tovább...