Versek az időről

Ézsiás Zsófia

Elmegyek

Tettem, amit tettem,
lettem, aki lettem,
s habár tudom, sokat hibáztam,
nem volt olyan, mit megbántam.

Tovább...

Szepesi Nikolett

Az élet ideje

Messze tekintve az idő lassan halad,
máskor a pillanatoknál nem marad.
Gyötrő órák, édes percek, viszlát.
Az élet benyújtotta a számlát.

Tovább...

Jeney Terézia

Az idő....

Az idő most
Továbbpereg.

Tovább...

Mednyánszki Gáborné

Jövő

A szürkületben fátyolnak ködén át,
hol csak sejteni képet, betűt, formát,
cikázó fények intenek,
láttatnak így kinek-kinek.

Tovább...

3331

VikincA

Idő

Azt mondják hogy az időzítés a fontos
De nem te irányítod a sorsod
Nem tudod mit hoz a holnap
De soha nem tudhatod
Hogy lesz-e még holnapod

Tovább...

Czibrik Eszter

Múlandóság

Mit mondjak, és azt hogyan tegyem,
hogy végre lezárjak mindent odabent?
Múltban titkok tömkelege dúlták fel lelkem,
most már ez átfordult, s nincsen létem.

Tovább...

Eknéry Lakatosné Irénke

Szél Marci kergette a Telet!

Egész éjjel Szél Marci kergette a Telet!
Meg-meg rázta mérgesen, s viaskodott vele.
Ám a Télnek nem igazán tetszett a dolog,
mert kapaszkodott mindenbe, ahogyan tudott!

Tovább...

Dudik Bernadett

Ballagási versike

Búcsúzni kell, ezért búcsúzunk egymástól!
Egymás kezét fogjuk, mert félünk a magánytól.

Tovább...

Csibi-Kuti Eszter

Nyugtalan

Futok.
Lépesenként gyorsul a szívverés.

Tovább...

44

Szabó Ákos Ignác

A Golgota alatt

[1]

Sötét kaptárban bolyongok,
Matt darazsak zúgnak,
Szemeimben lángoszlop,
Hasonmás az útnak.

Tovább...

Pfluger Ferenc

Mire a szép és a jó

Mondd, mire a szép és a jó,
ha nincs rá kereslet és hallgató?
persze, a szavak, ha vágytalanok,
az érzések lesznek hallgatagok

Tovább...

51115

Kolozsvári Zita

Egy fényképem alá

Nem szeretek tükörbe nézni,
szemem sarkában
a romlás virágai.

Tovább...

Farkas Zoltán (zoli0)

A hét

Hétfőn kezdődik a hét,
Fő cél ilyenkor a lét.
Bár még messze a hét vége,
A zenét tedd most félre.

Tovább...

Hecz János Sándor

Ki fényt ad a csillagoknak

A láthatárnak legszélén ősz apóka ballagott,
vállán varázslatos botját vitte,
kezében lámpást lógatott.
Figyelte társát, a Holdat, induljon dolga felé,
kússzon vele az égre fel,
a halvány csillagok közé.

Tovább...

4592

Ernst Ferenc

Alszom

A parti séták megkötött csendje
kapaszkodás az ismeretlenbe
önnön magamhoz érő ölelés
csak az idő az idő az kevés

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ