Versek az időről

Ernst Ferenc

Értetlenül

Belefolyok a sörömbe,
lassú örömbe
fulladok,
nagyot slukkol
belőlem az Élet,
mielőtt hamuvá,
porladok.

Tovább...

Budai József Kintkong10

Az érték

Soha el nem mondhatom,
mert nem tudom,
sem éjjel vagy
zaklatott hajnalon,
mit jelentesz nekem.

Tovább...

2020

James Giulia

Arckép

Túl a mindenségen, az élet medrében
Egy töredezett lélek lebeg.
Elfeledve, megalázva
Belső harcát vívja!

Tovább...

Hankó Krisztina Éva

Égen és Földön

Távol a tájon,
Égen és földön jár az álom.
Visszatérő démon,
Valótlan hatalom.

Tovább...

Ferenczi Jozsi

Az utolsó dallam

Egy gitárhúr dallamot játszik,
hangzása a fülekbe mászik,
s mosolyt csal az ember arcára,
megszólal egy kéz parancsára.

Tovább...

Németh Zoltán Church

Időszigony

Olykor úgy vagy az idővel,
ahogy: a bálna meg a szigony...

Tovább...

4439

Szín Dávid

Éhes vagyok...

Éhes vagyok, de nem ételre,
Szomjas vagyok, de nem vízre,
Fáj, de nem a fájdalom,
Olvasnék, de minden könyv üres,
Fázom, de meztelen mindenem,
Hajamban feltűnnek fehér szálak,
Szemem előtt csak kopár pusztaság,
Fújja arcomat forró szél...

Tovább...

Deritei Rebeka

Száguldó világ

Száguldó világban elidegenült szavak,
Torz arcképeket visszatükröző tavak.
Kapkodó emberek sietős mozgása,
Érzéktelen lelkek bántó morgása.

Tovább...

Grigo Zoltán

Aki bújt, aki nem...

Ahol legsűrűbben nőtt a lomb,
bokrok mélyén, mohos kő alatt,
tépett ruháimról néhány gomb
veled már örökre ott maradt.

Tovább...

Molnár Virág

Negyed éve

Sajnálom, de nincsenek szavak...
Hogy is lennének, hisz három hónapja láttalak.
Nem tudom már, milyen melletted kelni,
S a hajad illatát sem tudom elképzelni.

Tovább...

Kamarás Klára

Törött tükörben

Tavasz, be ne csapj!
Tükröm eltörte már az idő,
honnan tudnám hát, ki vagyok?
Fénylik az ég, én is ragyogok,
jaj, ki vagyok?

Tovább...

101105

Méhesi M. Mihály

Az időutazók

Testünk marad a jelenben,
Ahol mindig is létezett.
Lelkünket továbbvitte már
A kollektív emlékezet.

Tovább...

Pádár Erika

Homokóra

Mint egy homokórán,
Átfolyik rajtam az idő,
Kezeim között, ahogy tágra nyílik,
Apró résen átszökik a mélybe,
Sikló a tér. Lopott ábránd.

Tovább...

917

Balogh Erik

Óra

Zuhanásnak megélni a nagyvilágot,
Megbocsájtani annak, aki bántott,
Hinni a vaknak, ki már mindent látott,
Beszélni órákon át a némával...

Tovább...

Váradi Krisztina

Könnyek

Szemeimből hulló aprócska gyöngyök
zápora, lassan gördülnek, áztatva
arcomat. Csupán a szívem beszél most
bánatot, de elfogy a szó, s hallgatok.

Tovább...

4546
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ