Versek az igaz szerelemről

Schrenk Éva

Összhang

Szerető szívek összeérnek,
együtt dalolnak, egymásért élnek.

Tovább...

Sidó Brigitta

Végletek

Ha közel vagy, légy közel egészen,
Érezni akarom, hogy lélegzel.

Tovább...

34

Nagy Lajos Gábor

Fohász

Inkább ölj meg, vagy...
lobogó lánggal égjek el.

Tovább...

Balázs Szandra Anett

Annak, akit a Világon mindennél jobban szeretek

Tudd, hogy tetszik mindened,
a stílusod, a mosolyod, mindened, ami Te vagy.
Én nem vagyok biztos benne,
hogy tudod mennyire fontos vagy számomra,
ezért géphez ülvén nyomom itt Neked a szöveget,
mert szívem érzi s tudja, nálad nem találhat jobbat,
fájó lelkem melletted nyugovóra térhet.

Tovább...

Sysi

Lélektársam elsuhant mellettem

csukva volt a szeme
csukva volt a szíve?
De nyitva volt a lelke!

Tovább...

Katona József

Talán

Arcodat látom az őszi égen tova úszó felhőkben,
Könnyű lépted neszét hallom hulló falevélben,
Éjszakai égbolt csillagaiban csillogó szemedet nézem,
Bármerre járok Téged kereslek - nem találom helyem.

Tovább...

Matusik László

Színesen

Évekig csak hánykolódott a lelkem,
Mert nem volt kifestve.
Egy nap rám talált a színes ceruzám.
Színekben pompázott a világ!

Tovább...

Pataki Zoltán

Egy csillag születése

Első ének

Csordul már a fáknak könnye,
Régi álmok mennydörgője.
Lidérc vágtat koponyádban,
Kínzó emlék palástjában.

Tovább...

43

Heniger Istvánné

Őszi hangok

Most csak a csend ölel két karod helyett,
lábad nyomát takarják a lehulló levelek,
a lusta őszi szél suttogja vissza hangodat,
ma nélküled köszön rám a nyár végi alkonyat.

Tovább...

Schroff Ferenc

Szeptemberben

Szeptemberrel kezdődik az ősz,
S habár én már augusztusban érzem,
Amint csöndes lépteiddel jössz,
S amint ettől pezsegni kezd vérem.

Tovább...

Vivienne

Azzal a nevető hangoddal...

Egyetlen férfi-gyermek, hadd kérjem Tőled: nevess!
Mély hangod, kacajod oly finom, megnyugtató...

Tovább...

Auffenberg Árpád

Így szeretlek

Korbácsként vered lelkemet, ahogy rám nézel.
Szívemet mosolyod ostorozza, érzem amit érzel.

Tovább...

Szalóki Sándor

Vándorka

Ment, ment, mindig csak ment, az utcákat járta,
Ment a temetőbe, egy régi sír várta.
Bejárta az erdőt, bejárta a mezőt,
Hosszú göndör haja derekáig lenőtt.

Tovább...

84183

san-Dor

ébredés

ez lettél, az ébredés
a perc, az óra, a nap
arcod alma, csóknyomok
gyakran piroslanak
kérgen harkály ma a rés
kipp-kopp-szava átdobog
szép vagy, mint az ébredés
mindég rám mosolyog...

Tovább...

712

Márton Edit

Sorokba zárva

Kételyek közt tépődve, rímeken töprengve,
Tűnődve, hosszasan évődve, ihletek által ölelve
Zárom sorokba most szerelmem Irántad,
Tudd és tudják, mit én érzek; nem pusztán imádat.

Tovább...

23