Imák
Szürke, lehangoló pillanatomban talált a reggel
Mit kezdjek most ezzel? Mit gondoljak huszonhárom éves fejjel?
A halál árnyékában éreztem magam.
Keresvén elmúlásom a rideg éjben.
Félve vártam végzetem, kínzó fájdalmam.
Hiába vártam, nem jött el énértem.
Sírtál már egy másik életért?
Én megteszem érted, ha kéred.
Szívembe foglalom; a magam
gyönge, erőtlen imájába az egészet.
Jöjj megváltóm, hadd kövesselek!
Jöjj, s légy a megváltóm,
Ki erős az erőben,
Hozz nékem lelki gazdagságot
És új hitet, merőben.
Magányos faként állnék,
ha néha felém járnál,
nem kérném, hogy rám nézz,
míg dalaiddal szállnál.
A létrán, ami vezet mennybe,
Melyiken felmászik a lelkem,
Jézus ereszkedj ünneplésbe,
A szeretettel védeni engem.
Miatyánk, ki vagy a Mennyekben,
erdőkben, mezőkben, hegyekben,
ki uralkodsz Mindenek felett...!
Esdeklőn kérünk Tégedet,
hogy hallgass meg, tekints miránk,
hisz Hozzád száll fel most imánk.
A reggel hideg
az utca néptelen
régi szerelmek
emléke velem
fájón kísért
húsomba tép
a holt remény
olyan kemény...
Ha gyötri a népeket a Sátán,
Ha vagyunk egyedül és árván,
Ha netán rossz napunk van -
Segíts, Uram!
Uram, szégyenlem,
hogy ilyen nehezen tettem.
Áldott jó Krisztusom!
Ne haragudj rám, kérlek.
Uram, vezesd ki elmém
sötét önbutaságom
folyamából a tiszta
fény medrébe, vezesd ezer,
meg ezer évre, a szeretet
nemes nevébe`, hogy patakká
nőjön csermelynyi fény,
s minden, ami voltam én...
Te, aki teremtettél minket, Istenem,
Kérlek, add, hogy boldog legyen az életem!
Szűz Mária, Isten anyja, és pátrónánk,
Ki véded hazánkat, mikor meghallottad Istvánnak imáját,
Nagy szükségem van Terád,
Mert Te vagy a Szeplőtelen, aki mindig reményt ad.
Ma új napra ébredtem, Uram,
veled vagyok, benned van hitem.
Tiszta vagyok, szeretlek téged,
hosszú utamon fogod kezem.
Vétkeid meggyóntad,
elmúltak bűneid,
tiszta lélekkel
teszed már lépteid.