Versek a játékról
Felold a tánc, visz a vér,
táncolok mint bajadér.
Ring a csípő, kendő libben,
szédül a fej, álca minden.
Ha engednéd, színes festékké válnék, hogy egy tűvel
A bőröd alá fecskendezve, beléd írjam nagy betűvel
Amit érzel, hogy ereidben most én folyok a szívig
Alkoholmámorba zuhansz, álmodban elviszlek a hídig
Rajta nem segíthetlek át és a túloldalon sem várlak
Mert azért terveztek, hogy pillérként patakban álljak...
Titkos csillagok az égen
játszanak aprócska fényt,
s rejtenek szerelmet a szemekben
egyenként.
A sárga fut, ragyog az égen,
a zöld ott terem a réten,
vad kék zubog át a völgyön,
narancssárga illatozik a földön...
Kocka-földnek kicsinyített mása,
Szabályokkal elrendezett koldusa
A sakktábla, mely feketén és fehéren
Igazolja, hogy az ész és a logika által
Hogy is jut el ember a győzelemig.
Vers, akit Tinta Ivánnak hívnak
Ó! Lám, egy új Olvasó! Üdvözöllek, köszöntelek,
Egy vers vagyok, s Tinta Iván a nevem.
Szerzőm érzelmeit, gondolatait hordozom,
bár igaz, a formám nem a legszebb.
Gyere, olvass, ismerj meg!
Volt egyszer egy vagány legény,
Ow-nak hívták, ó, a szegény.
Azt gondolta, oldalt vezet,
S lenyugtat sok-sok gyereket.
tavasz tündére táncol
titkok tüszője tárul
tétován
toppant
madár szárnya, smaragd korsó,
szalmabála, hajadból só,
fasírozott - kényelemmel...
A holnapi nap
Lesz a nyerő,
Tölts ki egy Lottót,
Mert az menő!
Jó dolog, ha szókincs,
jó dolog, ha rímel,
jó ez, ha néha
verselsz szenvedéllyel.
Nincs belőle két egyforma, napról napra változik,
ahogy a Föld "illeg-billeg", a Nap körül bálozik.
Pörög, forog, keringőt lejt, titokzatos; száz talány,
felhőfátyol rejtekében ezerarcú, csacska lány.
Én megeszek két tojást,
Te pedig ezt nézed.
Mennyi ennek átlaga?
Kérdést ugye érted?