Versek a kihűlt szerelemről
Két évtizede már,
hogy üresek lettek közöttünk a szavak.
Mégsem éreztem késztetést reá,
hogy valaha is megcsaljalak.
Látlak; Vagyis látok egy embert,
Valakit, akit már rég nem ismerek.
Felcseng bennem egy tompa dallam,
Mintha fülembe súgnál halkan.
Tele a cipőm, amikor tele a fejem,
Ilyenkor tele van az egész világ velem.
Már csak hab a tortán, egy kisebb orkán,
Vagy ha övön alul - valami Nő tép vadul.
Már nem szeretlek, vége van, ennyi,
Ennyi gyötrelem után, de hagylak menni.
Most már felőlem azt csinálsz, amit akarsz,
Nem érdekel, kit bámulsz, kivel kavarsz.
Reszkess, ott vagyok mögötted!
Hagyom az álmaimat szétfoszlani...
hagyom, hogy apránként
lerágd a húst a csontomról...
mindent hagyok neked, hisz
vakon beléd szerettem...
Amikor a nehéz döntés ott a kezedben,
De valami nagyon fáj bent a szívedben,
A hullámzó tenger partján sétálva
Fáj az elmúló szerelem égető parazsa.
A lelked...
olyan pipacsos.
Érintésről lecsorog
minden szirmod,
minden apró darabod,
és az árnyékod tapossa meg.
Repülő szeli szét az eget azóta is
és a macskák
lakóházak környékén kószálnak
mint tévelyedett szellemek
a vadonba vágynak...
Neked ezek csak sorok és szavak, Nekem igaz érzés, ami belülről fakad
Ha veled álmodom, vagy épp aznap rád gondolok,
Erőt veszek magamon és facebookon rád írok.
Nem tudom, olykor miket gondolhatsz,
De tuti, hogy kevésbé jókat.
Ők is kék ég alatt ismerték meg egymást,
Sorsuk végül mégsem hozott nekik más megoldást.
Egy fiú és egy szép lány, ismerős történet,
Meg is jósolhatnánk tán már előre a véget.
Nem virrasztok már este.
Minden fénykép feketére festve
Lóg sorstalanul a falon.
Szél viszi hírét egy tragédiának, összetört lelkek az ég felé szállnak.
Elvitte a sorsom, mit majdan megadott. Messzire, némán.
Nem kérdezett senki semmit, s ha én kérdeztem, Isten csak tagadott.
Elmennék messzire, repülnék magasan a széllel,
Könnyem porlasztaná darabokra egy sötét árnyék éjjel.
Szent-e a szeretet?!
Eleje úgy, mint vége!
Rendezzük a szerepet?!
Elmehetek a fenébe!
Táncolt a lelkem, mikor megismertelek,
Dalra fakadt a szívem, mikor magamhoz ölelhettelek.
Míg élek, a szerelmem Te maradsz nekem
És tudom, hogy többé nem fogod a kezem
Kicsiny virágszálam, miért is fájna Neked
Hogy nem hajthatod többé vállamra a fejed