|  | |
|
Távolság- fájdalom Céltalan bolyongok e Földön,
Minden nappal a halálhoz közelebb,
Ezt a verset is magamnak küldöm,
Ha már nem lehetek veled.
|
| | Mihaleczki Mária |
|
|  |
|
|
 |
Múzsa Megérkezett a múzsám,
azúr fényű csipke ruhában esett be hozzám,
mint hajdanán az est,
ha sokat lestem éj színű fátyolát.
|
| | Erdély Kinga |
|
|  |
|
Emlékszem, amikor mesélted Emlékszem mesélted,
apa mennyire szeretett.
Amikor udvarolt,
ablakod alatt ott dalolt.
|
| | Lénárd József |
|
|  |
|
Óda a Magyar Múzsához Múzsa! Rendeld magadhoz vad, féktelen lelkem,
mely veszendőség rabja lett tétlen kezemben.
|
| | Szabó Tímea |
|
|  |
|
Bolond zenész Futva-sietségből
Megtorpant egy ember.
Őrült féle-fajta,
S csak úgy felordított egyszer.
|
| | Préda-Kovács Zsolt |
|
|  |
|
Közös Minek verselni?
minek kertelni
a világról szólóan...?
|
| | Jeremy Spark |
|
|  |
|
Könyv a ködben Kóbor verseskönyv didereg fapadon
- Öreg járművek jó reggelt krákognak -
Párás szemüveg hajol fölé, s egy cigaretta
Együttérző köd pityereg a lapokra
|
| | Gál János |
|
|  |
|
Papírszavak Leírom, megfogom olvasom, nem tudom barázdák kísérik pixszavak dicsérik rajta van látható...
|
| | Varga Nándor |
|
|  |
|
A lovak olyan lassan lépnek az éjszaka csillag-morzsalékát
lesöpröm hajamról
szilánkjaiból lesz
a hűvös temetők gyertyalángja
|
| | Nemojano |
|
|  |
|
nincs cím sas lebeg remegő lelkem felett selymes tollai kábult fejemre esnek forró a természet belém olvad végleg isteni muzsikáját szívom tisztásom mélyére vaderdők éneklik végtelen életük zárt kapuk mögött illatos mély hangjuk reményt kelt minden...
|
| | Muzsi Levente |
|
|  |
|
Apró igazságok, érintések / 5 + 7 / ; / 5 + 5 / ; 7 + 5 /
|
| | Lénárd József |
|
|  |
|
amikor vasérc olvad... - amikor vasérc olvad, formába ömlik, sisteregve,
felveszi annak alakját és él tovább, szemlesütve...
|
| | Tulipán Pál |
|
|  |
|
Fák sűrűjében Kék ég.
Szellő lebben
Fák sűrűjében.
|
| | Vári Csaba |
|
|  |
|
Téboly Nemrég még ép elmém megbomlott.
Gondolataim a világűrben jártak,
meglelve a fekete lyukat,
csak sötét ürességet találtak
|
| | Ágota László |
|
|  |
|
Szentendre Szárnyal az éj, halk hullám suhan
A szél süvít, keskeny utakon.
Szentendre festők városa,
Hol van a a művész és a nyugalom?
|
| | Mihok Ibolya |
|
|  |