|
Kategóriák
|
Versek a magányról
|  | | |
Előtted Állok Gyere magány! Bennem otthonra lelsz,
Vakablakot építek, azon át jöhetsz!
Legyen neked, átadom magam.
Sötétben, az egyetlen társam.
| | | Hernádi Balázs |
| | | |
| | Hosszú úton Hűvös völgy mélyén bolyongó gyermek,
Ki a sűrű erdőtől nem retteg.
A világ ezt megtorolja,
Az erdő a kicsit átkarolja.
| | | Kisistók Boglárka |
| | | |
Ha leszáll a köd...
Látod? ereszkedik lassan a szórt köd;
fehérül a habja és megül ott felül majd
a faágakon. Még hunyorít a fény és átlebeg
szűrt, puha fátylain – át, de ma félti még erejét,
hiszen jól tudja ő, hogy a Tél jön a dombokon át
| | | Dóka György |
| | | |
Ki vagyok én? Ki vagyok én?
Nem ismerem se anyám
Nem ismerem se apám
Nem tudom ki vagyok
Csak vándorlok az utakon
| | | Jancsek Zsolt |
| | | |
Metamorfózis Már fájt, ahogy a jégszilánkos vihar
ereimben görgette gyémántporom -
azt a kívül-belül megrekedt hangot,
mely feléd ívelni hulló karom hivatott.
| | | Nagy Szabolcs Dr. |
| | | |
Számológép Hosszú idő után, elővettem,
Elővettem a számológépem
| | | Likay Kristóf |
| | | |
Marcsi világa A világ másik végén,
Nem a kerek erdő közepén,
Megismertem Marcsi világát,
S bonyolult lelkének virágát.
| | | Lipsi |
| | | |
Altató Két elveszett
Gyermek kapaszkodott
Egymásba
Éjszakánként
Nem látva
A világot
Ölelték
Férfiakként...
| | | Lábszki Tamás József |
| | | |
Magányosság Társul szegődött
hozzám szürke ballonos
szomorú magány.
| | | Dr. Nagy Mihály |
| | | |
Boldog magány A boldogság és a magány ellentétben állnak,
szívemben mégis kiegészítői egymásnak.
Ha a magány eluralkodik rajtam,
a boldogság érzése segít e bajban.
| | | Jung Julietta |
| | | |
Egy láthatatlan utolsó röpirata Kiáltok nappal, kiáltok naphosszat hiába.
Suttogok éjszaka, ez az aprózódás végső formája!
| | | Babócsi László |
| | | |
A tél Elmúlt az ősz, integet a tél,
Nem lesz már meleg egy kis ideig.
Süt a nap, de nem melegít,
Fáj az én szívem, mert nem vagy itt.
A madarak elszálltak,
A virágok kihaltak. ...
| | | Balogh Natália |
| | | |
Végzet Hirtelen jön el, s magával ragad,
Van, akinek végzet, másnak csak hang.
Lehet csend, megnyugvás, ha rég várod,
Felemészthet... Élet, ő a párod.
| | | Maxim Róbert |
| | | |
A magány Lépeget, mendegél a magány,
kóvályog, miközben megtalál.
| | | Nemes Máté |
| | | |
Még itt a tél Végre
Már simogat a tavaszi szellő,
Már nyílik a sok virág a mezőn,
Már hallani a cinegék hangját,
Már látni a rügyek pattanását.
| | | Halász Viktória |
| | |
|
Böngésző
Friss
Interaktív
Homokozó
Társoldalak
|
Szerző
Idő
