Versek a magányról

Jáger László

A szobor

Már úgy érzem szobor vagyok,
az évek megkövesítettek,
vállamra száll fáradt madár,
gyűrt homlokomra felleg.

Tovább...

Vitéz Dalma

Ne legyek árva

Nem tudom, hogy érted futok-e, vagy előled...
Egyszer majd nem futsz el,
egyszer majd utolérlek.
Keresem a kezed, a szemed, a neved.

Tovább...

Boné Csaba

Elfeledve

Tompa szemekkel a négy falat kémlelem,
Szavakat keresek, mik megtörik a csendet.
Izzó szemeimet a megfakult jelen fedi,
Egy régi démonom van most énvelem.

Tovább...

Kuli Dorottya

Az én estém otthon

Szomorú vagyok, mint a gyermek, kit elhagyott anyja.
Megmérgeznek az emberek, kik értem "élnek-halnak".

Tovább...

Berecz Magdolna

Álmatlan

Az időtlen térben
álmok csavarognak,
gondok tengerében
fuldoklik a holnap.

Tovább...

Boda János

Ne félj!

Belevágta szemeimbe
villanó pengéjét a félelem
szívem barázdái közé folyt
az elpazarolt életem.

Tovább...

1012

Raduly Sándor Bence

Sötétség

Sötét szobámban sötét hangok uralkodnak,
mélyen a fejemben sötét gondolatok marcangolnak,
sötét ablakomon már nem süt be a napsugár,
sötét falamon az órám is szarul jár.

Tovább...

L. I. Haze

Novemberben

Én már nem tudok szépet írni
- Tollamban vérszínű a tinta.
Száraz a szemem, jó lenne sírni,
De láthatatlan erő tart vissza.

Tovább...

44

Bali Tibor

Reggel

Reggel hatkor arcodra ébredek,
aztán rájövök, hogy mindez csak képzelet.

Tovább...

57

Mészáros Lajos

Magányosan

Magányosan, mint vízben a gyermek,
Csak tocsogok, csak sírok kesergek.
A szeretőm is faképnél hagyott,
Választott magának egy gazdagot.

Tovább...

Bánffy Virág

Címtelenül - névtelenül

Fáj a szívem...
Az enyém-e vagy másé?

Tovább...

Csutorás Júlia

Kép

Valahányszor felébredek,
csillogva néz rám két szemed.
Szürke szempár nevet reám,
s bár ragyog, nem életvidám.

Tovább...

Leitheizer Dávid

Rímek a semmiben

Fagyos őszi szellő
Lobogtatja hajam,
Tengernyi repedt kő
Roppan léptem alatt;
Vánszorgok utamon,
De vajon merre visz?

Tovább...

56

Kacsó Róbert

A művész II

Már megfáradt, szeme szürke és fekete színt lát.
Nem mutatja érzelmeit, mosolyog és előveszi tollát.

Tovább...

Németh Roxána

Láthatatlan ketrec

Gyászban ég az égbolt,
Lángolva szakad meg a szív,
Elhal az utolsó gyökeréig,
Aztán nem lüktet többé.

Tovább...