Versek a magányról
Kő, mely mindig ott pihen a szíveden,
egy kis öröm azt onnan elgörgetni, sajnos képtelen.
egy pillantás elég, s már látható;
csend, mely kés nélkül vágható,
hang, mely nem ér mozgásban véget,
árnyékot vet és hangosan éget.
Remegő kézzel szívom sorban cigijeimet.
A fejem is fáj. Meg a kezem. Azt hiszem, egyre inkább.
Nem segít, ha kimegyek az emberek közé és az sem,
ha közlekedek. Egyedül, a szoba ajtaját magamra
zárva merengek.
Szívemben fényed ragyog.
Érkező, eperillatú józan ész pillanatában
felhevíted vérem.
ki akarom fejezni, hogy ki akarok törni,
kifejezni, kitörni,
fejezni, törni,
lefejezni, letörni,
le akarom fejezni és le akarom törni,
le akarom törni a faágat,
levelet,
le akarom fejezni a múzsát...
Kergetek egy szellemet, melyben téged megismertelek
Áruld már el, kérlek, mire kellek még neked
Csak azt tudom, én mit érzek, de lehet, hogy hamis
Hisz még mindig ott van Ő, a harmadik tag is
Mutasd magad, hadd lássam minden oldalad
Ha megnyílsz, talán a szívem is továbbhalad
Így fogságban tartasz, csak téged tudlak szeretni...
Érzelmetlen, vad hazug vágyak,
ajtóm küszöbén mindhiába állnak.
Próbálnak megtörni, hátulról támadni,
jöhetnek többen, akár egy századnyi.
Megy le a nap, sötétek az utcák.
Némán nézegetek, járom a padkát.
Nem idegen ez az érzés, régen már ismertem,
Csak aztán jó hosszú időre elfeledhettem,
De lassan fél éve már megváltozott minden,
Véget ért minden, mit végtelennek hittem.
Gyermek vagyok, kit küldött ős keserv
Egy szebb, élhetőbb jövő reményébe.
Bársonnyal lep meg az éj,
rám terül, s halkan szuszog.
Tudja-e bárki is, hogy lelkem mélyén
milyen vagyok?
Magányos az életem,
nincs, ki fogja két kezem.
Nincs, ki vigasztalja lelkemet,
ki boldogítsa szívemet,
ki magához öleljen, nincs ilyen.
Szívem súgja: "meghalok, igen."
Álmaimban találkozom Véled,
Megölellek, beszélsz nékem hosszan...
Más világban élünk, gondjainkat mind megosztjuk,
Véled vagyok minden éjen, arcod látom, s szíved hangját hallom,
De nincs remény, hogy szemeidnek fényét visszahozzam...
villanypózna-magány messze
állunk mégis összekötve
ha eldőlünk "közel" lesz-e?
elnyúlt póznán rozsda-könnycsepp
elnyúlt póznák eső zuhog
így feküdnék hát veled!