Versek a magányról

Ferenczi Jozsi

Ha lehetnék

Megsüketülnék, ne halljam, hogy sírsz,
hogy ázott papírra zokogva írsz,
ne halljam, hogy mit rontottam el,
összeolvadnék a bús csenddel.

Tovább...

20

Nagy Dávid (davex97)

Árnyék

Nekem csak egy barátom volt,
megértette, mit miért teszek.
Nem szólt, csak hallgatott,
szinte egy volt a sötétséggel.

Tovább...

Eknéry Lakatosné Irénke

Virrad a hajnal...

Kávészagú, édes reggelek,
már rég nem veletek ébredek.
Időm kevés, hasztalan futok,
egyedül túl sokra úgysem jutok!

Tovább...

B Ilona Tóthné

Magam fogságában

Néha látok még a múltból ködös foltokat,
porolóval plafonról levert, rongyos pókhálókat,
s ablakon kirázva lent ellepik a piros rózsákat,
a rózsák vérrel átitatott gézdarabokká válnak...

Tovább...

Balogh Roland

Végtelen szoba

Hangtalan, üres, sötét szobában lakom,
Hűvös hideg van, és nincsenek ablakok.
Zajtalan, érzés nélküli, színtelen,
Vég nélküli űr vesz körbe itt engem.

Tovább...

Harsányi Dániel

Álmod nyugodt maradjon

Én beleüvölteném a nevedet az éjszakába,
Égjen beléd, amit érzek,
Riadjon fel minden lélek édes lényed szép szavára,
Minket összetűz a végzet.

Tovább...

Zemen Orsolya

Vágyódás

Mentegettelek,
- bár voltak "Csernus-fenntartásaim" -
míg végül nem maradt módom,
hogy a büszkeségem kicselezzem,
pedig csak a magányt akartam megúszni, minden áron.

Tovább...

Batrin Attila-Krisztián

Ki vagyok?!

Ti a sötét utcán álltatok.
Kerestetek engem.
Ti az esőben áztatok.
Én a könnyeimben éltem.

Tovább...

Kalmár Gergő

Én vagyok

Én vagyok a félbeszakadt cigarettahüvely,
A nyitott tasakban lassan száradó dohány.
Én vagyok az emberekben dúló rossz szokás,
A boldog időket eltakaró keserves homály.

Tovább...

Erberling Judit

Csalódás

Megfáradtan, búsan,
Sáros földön fekszem.
Akár gyászos fejfa,
Elkorhad a testem.

Tovább...

Deres Anna

Egyedül

Elvesztettem. Eltörött.
Hitem, reményem megszökött.

Tovább...

Csík Ferenc

Tanyák

Vad tanyákon riogatnak a boszorkányok,
Sötétben lapul a sátán kutyája.

Tovább...

Rock024

Magányosan

Szemem világát homályos köd lepi be,
Csak sötét alakokat látok.
Nem tudom, hogy kerültem ide,
Vajon kire várok?

Tovább...

Rony

Neked

Néz rám haraggal, de érzését nem fedi fel.
Fáradt tulipánszáját szó nem hagyja el.
Ha mégis, hát oly rövidre zárja.
Nem szalad messzire szája.
Ám a lakat, mely ott ül, a lelkét is zárja.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ