Versek a magányról

Nichi-ya Nikoletta

Egyedül

Távol mindentől, teljesen egyedül,
egy olyan helyen, melyet még a napfény is elkerül.

Tovább...

00

B. Faragó Aranka

Magamban

Magam vagyok a néma csendben,
mint paplant takar be a magány.

Tovább...

Törökné Mida Anikó

Méz, leves, mese

Kerek a világ,
de Te szögeket látsz.
Fényes a Nap,
de Te sötétben tapogatsz.
Kezed ívre nem hajlik,
az egész lényed
természetellenes.

Tovább...

1115

Körmendi Tamara

Fellebbeznék, mikor...

Itt állok, életre ítélve,
S rabtársaimat sem kímélve
Üvöltök túl tágas cellámban.

Tovább...

Judy Tóth

Nem süt a nap

Nincsen szép
szépséges virág
nem zöldell az fű
a száraz fű
nem süt a nap
az aranygömb

Tovább...

Császi Kitty

Porba hullott nép...

Mikor a végtelen csend megtalált,
Akkor éreztem igazán magányt.
S mikor e lágy lepel rám hullott,
Akkor lett a szívem halott.
Egy pillanatra,
Pár pillanatra...

Tovább...

813

Tóth-Baróta Adrienn

A Temető öreg fája

Alkonyatkor fájó zokogás töri meg a csendet,
elárvult gyermek szorongat egy márvány kőkeresztet.
Édesanyját gyászolja, kit nem rég veszített el,
de kérdéseire már csak a néma sír felel.

Tovább...

911

Szabó Balázs (Cicero_)

Zajtalan

Talán eljutok majd oda.
Álom lesz és nem temetés,
szürke színű esőcseppek,
elered a feledés...

Tovább...

Freesya

Az átjáró

lépted nyomán, mely egyre halkul,
jajong, döng és beremeg
távol ölelkező sínek felett,
mert az idő nem köt alkut
velem, s veled
a koszlott lépcsőfokok megett,
hol málló betonba vési:
az utolsó vonat is elment...

Tovább...

Rémiás Nikoletta

Alaktalan árnyék

Halkan cseng a szavad,
a fejemben más jár,
még ne húzd meg a ravaszt,
valaki rád vár.

Tovább...

Simon Ilona

Olyan magányos ez a

olyan magányos ez a tűzhely,
mióta csak velem él.
gázrózsa mellett megfeketedett
a kifutott tej
és mintha szaggatott karcain
repetázna a korcsolyaél.

Tovább...

2940

Marcsó Lászlóné

Magányos éjszakák

Izzadt, rideg álmok.
Vergődés, merengés.
A múlton tűnődés.
Csak forgolódsz, és
ha mégis lecsukódik
szemed, ijedten ébredsz
arra, mit nappal agyadba
martak, és éjszaka a...

Tovább...

2350

Fehér-Deák Barbara

Őszi letargia

Fejemen felhő bánata kopog,
könnye az arcomon végigcsorog.
Fájdalom rángatja a fák ágait,
lassan engedi el a leveleit.

Tovább...

GodE

Egyedül

Éjszaka van.
A teraszon ülök...
A Hold... bújócskázik a felhők között.

Tovább...

54

Aaron Shavith

Pók-élet

Az agyagon ülve egy öreg pókot néztem.
Nem is hasonlít rám - véltem.
Nekem kettő, neki öt a lába;
belebukott - gondoltam - egy csatába.
Egyedül van. Se háló, se préda.
Elhagyták. Talán mert béna.

Tovább...