Versek a magányról

Licsár Eszter

Hajó a homoktengeren

Éltem kis hajója hajdan kalandvággyal volt tele,
És a széllel karöltve legyőztek minden hullámot.
Megszelídítették mindazt, mik az útjukat állták,
S nem voltak számukra legyőzhetetlen határok.

Tovább...

Pintér Renáta

Kísértés

Démonom vagy te nékem,
Hallhatatlan dallam csendes éjen.

Tovább...

10

Körmendi Tamara

Június 29

Jól vagyok, minden rendben,
A pergő csendben
Ép vagyok, tartsatok
Vissza, csak fogjatok!
(Félek, elérem,
És ízekre tépem...)
Június még az enyém.

Tovább...

Radócz Gyöngyi

Ki nem tudja

Félős szavakat,
Földre szitált mondatokat tapos el az élet, s
A megfásult arcokon képzeleg a magány.

Tovább...

Zsolnai Bianka Dorottya

Vers a versben

HANGOS csend, hol egykor zaj zengett,
ZOKOGÁS töri meg a rendet,
ÁM senki sem segítene,
KEGYELMES Úr Rá nem figyelne!

Tovább...

Berki P. Réka

Monoton magány

A magány les rám a sarkon,
Fájdalmas könny folyik arcomon,
Túl vagyok már a harcokon,
Gyűlöletet látok arcodon.

Tovább...

23

Dunai Gábor

Vetettem, nem arattam

Motyogva nézem tükörképemet
párába karikákat rajzolgatva,
mint nádpálcával a homokba
egy leánygyerek.

Tovább...

11

Schmuck Domonkos

Magányos farkasok

Magányos farkasokat látok szerteszéjjel,
A holdnak üvöltenek minden áldott éjjel.
Elsírják bújukat, bánatukat, elmondják, ami fáj,
S egy kérdés mindig hallatszik, "folytatni muszáj?"

Tovább...

Szepesi Nikolett

Szeretlek, maradj kérlek!

Sír a szemem, nem fáj már a szívem,
Messze vagy, nem fogod kezem,
Belehasad a lelkem hiányodba,
Sodorjon még a sors az utamba!

Tovább...

Kókai Sándor

Megtestesült Vágy

Vágy, ki régen voltál hűséges,
Nem képzeltem, s mégis elhagytál.
Hatalmas teherrel hátamon, elcsaltál.
E káprázat kiábrándító, számomra nem szükséges.

Tovább...

Kulcsár Szabó Péter

Egyedül

furcsa és
reménytelen
csak várom hogy
felébredjek

Tovább...

Ambrusz Eszter

Döntés

Úgy öleltél, mint még soha,
Karjaid közt döntés nyoma.
Választhatunk, mit teremtsünk,
Életen át kit keressünk.

Tovább...

36

Pecks-Deák Klaudia

Nihil

Mint akiből minden kicsoszog,
ormótlan túrja cipőm a sarat,
nincs nyoma a gyalogos szónak,
s lépésekben az idő vánszorog.

Tovább...

1214

Terdik Péter

Gyertyaláng fekete rózsa felett

Gyertyaláng fekete rózsa felett.
Égjen ma éjszaka mindenkiért,
Akit a világ már elfeledett.

Tovább...

Szabó Dárió

Láttam...

Ember csócsálja a dohos ősmohát...
nem látja bűzös önostromát.
Ütni... ütni... verni kéne a nyomorult ostobát:
az Embert - hisz
eljött a jégkorszak, fázik,
mégsem kér a Napból.

Tovább...

23