|  | |
|
Téli éjszakán hazafelé sétálva... Zihálva suhansz az úton galaxis porszeme,
lépteid alatt sikít az apró kő a betonon.
|
| | Lucz Ákos |
|
| |
|
|
|
Alkonyatea Alkony a teám,
s én
naplement` iszom.
|
| | Kis Lajos |
|
| |
|
Egy napom... / Az életem... Esténként elalvás előtt,
reménykedem, hogy nem kelek fel.
Mikor mégis felébredek,
kérdezem: Miért élek? Mit érek el?
|
| | Mezei Niki |
|
| |
|
A Metró A metrón ülve egyedül,
Sehol senki,
csak egy elhagyott pénztárca,
borosüveg.
|
| | Tajti Tamás |
|
| |
|
Szünet Füst folyik számon,
gondolat köré tekereg
terasznyi csendben
néma sóhaj serceg.
|
| | Engler Attila |
|
| |
|
Az utolsó téli reggel Ráncos lámpák hunyorognak
Sóhaj fényük erőtlenül
Éppen hogy csak betakar
Egy folt hátán folt hangulat...
|
| | Lábszki Tamás József |
|
| |
|
Sziluett Ne keressünk olyanféle, fajta
szűkkörű meghatározásokat
amelyeket kénytelen, kelletlen...
|
| | László Dávid |
|
| |
|
Tűzmadár Lágy, égett illat
oson be szobámba.
Nem kellemetlen,
csupán itt van.
Előre figyelmeztet.
|
| | Kis Lajos |
|
| |
|
Pillanat Csend van. Nincs zizegés, zúzódás, zaj.
Csak tiszta nesztelen némaság.
|
| | Langó Nóra |
|
| |
|
Egy nap Szeretem a hajnalt, mert még
Emlékszem mit nyújtott nekem az éj,
És az új nap bizonytalansága,
Titkot és izgalmat ígér.
|
| | Hefkó János Richárd |
|
| |
|
pont sápadt vesszővel
kísért sorsom
kora, egyedül
benőnöm jövőm
űrjében
mostoha a sors
kit szívem nagyra
tárt, hogy befogadja...
|
| | Korsós Ervin |
|
| |
|
Vigasz Már nem akarnék
más lenni, mint
igaz!
|
| | Tidir Irén |
|
| |
|
Hazugságról Milyen vicces mennyire bízunk egyesekben,
És mennyire vakok leszünk közben?
|
| | Berecz Dóra |
|
| |
|
Pusztulat a hűtőkamrából megszökött
kísérleti alanyok, romlandó
húsdarabok szaladgálnak
mindenfele. Agyatlan csorda áll
mindenhol sorba, mintha
akciós lenne az élet
|
| | Banka László |
|
| |
|
Érzelmek tengerén Érzelmek tengerén
Hánykolódok én,
zavaros víztükrén
Nem csillan a fény.
|
| | Nagy Nóra MadMushroom |
|
| |
Szerző
Fájdalom
