Versek a művészetről

Szűrés címke szerint: Festészet| Versírás| Zene

Vilandra

Tánc a sakktáblán

Sakktáblán játszom semmit érő szerepem,
kifacsart világunkból csak ez maradt,
tükörszínjátéka boldog napoknak,
rándul a zsineg, és én mozdulok.

Tovább...

Rovó Gyöngyi

A sorok vége

A könyv bezárul nincs már rím se ritmus
fagyott szív Holdja függ a Sors fölött
elvirágzott a Szerelem lombja
az Ifjúság fénye kiköltözött
múltba vész immár az Itt-Most
egykori szépségét holt vízbe dobja.

Tovább...

Bera Irén

Önzetlenül

A szikla inog,
mardossa azt idő makacs vasfoga,
A fény birkózik,
hogy megszűnjön a dermesztő éjszaka,
Kicsiny madarad
fészke kihűl, ha a bús szél borzolja,
Nap sápadozik,
földre lehull színét vesztett korona...

Tovább...

3540

Hegedűs Emese

Éjszaka a könyvesboltban

Tegnap könyvesboltban jártam;
Nézek könyvet és veszek.
Régi rossz szokás ez nálam,
Így verem el pénzemet.

Tovább...

Elbert Anita

A rügyfakadás hajnala

Kipattan lassan a rügy,
Érik a világ, kigombolja
Nagykabátját a hajnal, és
Rádobja apró, szelíd
Gyermekeire a fényt.

Tovább...

Pálházi Éva

Osztani szépet

Bennem szól az örök zene, lelkem spondeusok s a
daktilusok verslába bejárja, de nézd, ideróttam
titkom, hogy ne maradjon lépteik isteni tánca
majd idebent, mélységben rejtve, homályba bezárva.

Tovább...

3745

Elek Tamás Zoltán

A Pokolban...

A Pokolban is ég a fény,
hol átsétáltunk, Te meg én.

Tovább...

Édes Emil Péter

150. ZSOLTÁR

Dicsérjétek Istent, méltóképpen minden ő szent helyén a Mennyben!
Uralkodásának, királyi trónjának nagy dicsőségét zengve!
Dicsérjétek ezért, hősi tetteiért kijáró tisztelettel!

Tovább...

2762

B. Szalay Károly

Irodalomkedvelők

Havonta egyszer,
férfiak és nők,
összejövünk, mint
irodalomkedvelők.

Tovább...

22

Kónya István

Sír a bohóc hegedűje

Jól figyeljenek, emberek!
Mert most jön az igazi!

Tovább...

Kui János

Székelykapu

Van egy kapu,
nagyméretű,
és az székely
eredetű,
motívumok
népiesek:
tulipán, és
más egyebek.

Tovább...

Pénzár Miklós Csaba

Ajándék...

Gyermekként kinyílt szemem,
erre az élő csodára, az életre,
mely csak ad, két kézzel szór,
csodáiból, szépségeiből árad
tengerként a mindennapi lét,
a gyermekkor, a délceg fiatal
ember, gyermekeivel, családdal,
aztán jön a gondolkodás ideje...

Tovább...

Schmidt Károly Imre

Borok és sorok

Palkó tintáját a borok
oly gőzerővel itatják,
hogy a megrészegült sorok
bút, s bánatot nem siratják.

Tovább...

Csősz József

Verspiacon

Mosolygó almák, banánok
önmagukat reklámozva
csalogatnak. Sorba állok,
s jócskán tesznek kosaramba.

Tovább...

Vizin Krisztián

A "Régen elzengtek Sappho napjai" margójára

A líra már haldoklik. Ágynak esett.
Fáradt, hangja nem szól, ha igen, rekedt.
Beteg lett, mert elfogyott a közönség,
A líra volt, vele ezt nem közölték.

Tovább...