Versek a művészetről

Szűrés címke szerint: Festészet| Versírás| Zene

Bakos Erika

Utolsó kép

Lyukasra vájták a varjak az ég
sötét vásznát, résein átfolyik
a bolygók fénye, s a hideg tintakék
égen meghízott hold bolyong.

Tovább...

1313

Nagy Valéria

Angyal járt a Földön

Angyal járt a Földön, csendesen lépdelt a kietlen mezőkön.
Hófehér fátylát ráborította a világra
s tovább nézte a halványuló, ezüstös tájat.
Csendes volt a lépte, nem látta senki
kísértetként az akart a Földön maradni

Tovább...

jaKovács Róbert

Szabadkőművesek, illuminátusok

Törökülést választva, homályon át a nagy szem látva lát mindent,
látja, hogy örülsz, panaszkodol, vásárolsz, dolgozol, dolgozol és alszol.
Nem beszél senki róla, de hihetetlen erő, hatalom fedez, mégis ellened harcol,
teszel érte, ellened harcol, segítesz, ellened harcol, figyel, nem bocsájt, mikor lázadok.

Tovább...

Kiszely Réka

Az én hangom

Az én hangom
Néha rekedt károgás,
Gyerekszívű lázadás,
Kacagás az életen,
Vércsepp törött éleken.

Tovább...

79

Elbert Anita

Bizony már igazán élek

Mintha a felejtés forrásába
Merülve élek a jelenben,
És bámulom, mint rohan el
Mellettem a sors, virágos
Kertbe érvén lángnyelve.

Tovább...

Kárpáti Viktória

S lőn felbukik...

S lőn felbukik
a néma kikelet,
festői képpel
letépett lékkel,
majd cifrán
bókol az utcán!

Tovább...

Elek Tamás Zoltán

Meggyilkolt szavak

Éj atyám! Marasztald még a Holdat!
Boríts be fenséges köpenyeddel!
Míg a láng olvadó lényébe fullad,
s a jótékony sötét minden árnyat elnyel.

Tovább...

Kacsó Róbert

A művész

Mosolyog, tanul élni, rajzol, rajzoltatják
Egyvalamihez ért, ujjait ecsetek alkotják
A tinta, a grafit, a festék életre kelt
Mindent, amit az idő és a por elnyelt
Csak egy lány, aki a szépet látja
Nem tudja, hogy később még megbánja...

Tovább...

Kiss Csongor

Esernyő

Kezembe került egy markolat,
Érdes felületű műanyag.
Négy ujjam finoman rácuppan,
Hüvelykem egy gombot tapogat.

Tovább...

Puskel Irén

Merész utakon

Merész útjaimon
a vaksi vágy perel,
szeretős világból
névtelen követel,
minden emberire
gyorsul a pulzusom,
játékos sírásban
tündöklés arcomon.

Tovább...

910

Ambrus József

Külvilági jelek

Ecetfák között vérzik a világ,
bölcs fekélyek virágai nyílnak, -
küszöbön a kísértés órája,
hogy kidörzsölje szememből a múltat.

Tovább...

3043

Radnai István

Provence vihar előtt

az okker érik az útszegély zöld
poros az út haragos az ég
mintha viharos esőre várna a föld
a fény nem aludt ki még

Tovább...

Böőr Tamás

Mondd, mire jó?!

Mit gondolsz, mire jó a harc
Az álnok, mosolygó, kéjes arc
A félig lecsukott pillák
Ha azon egy könnycsepp buggyan át?

Tovább...

Tutkó Attila

Fém

Ki fémből él, annak bronz a bőre.
Hasztalan hord fel szöget, csapágyat,
kis rideg halmokat a konyhakőre:
hiába ágyaz meg a halálnak.

Tovább...

2012